Voltak, akik élesen bírálták a Magyar Nemzeti Bank távozó elnökét, hogy túlságosan drágán, pazarló módon működteti a jegybankot, és túl sokat keresnek az ott dolgozók. A bírálók élén Járai Zsigmond állt. Az ő elnöksége alatt a jegybank működési költségei, személyi kiadásai 30-40 százalékkal magasabbak voltak, ő maga reálértékben négyszer annyit keresett, mint bírált utódja a bírálat idején. 

Járai Zsigmond és Simor András

A Járai által élvezett jegybankelnöki javadalmazást az ő kinevezése előtt, az ő kedvéért, az ő kormánya, az első Orbán-kormány emelte erre a szintre. Az ellenzék kissé sokallta, de Orbán emberei úgy érveltek, csak ez a fizetési szint biztosítja a jegybank elnökének függetlenségét.

Járai Zsigmond jelenleg az MNB felügyelőbizottságának az elnöke. Ebben a minőségében fogalmazza meg a jegybank tevékenységével kapcsolatos észrevételeit. Ezek az észrevételek a kormány számára nagyon értékesek lehetnek, bizonyára ezért módosították a törvényt úgy, hogy a jegybanki vezetők javadalmazásának drasztikus csökkentése ne érintse a felügyelőbizottság elnökét, akinek a tiszteletdíja ily módon meglehetősen közel került a jegybankelnök járandóságához.

Járai Zsigmondnak most egy új jegybankelnökkel kapcsolatban lehetnek észrevételei. Matolcsy György parlamenti meghallgatásán leszögezte, hogy a jegybanknak nagyon fontos feladata a kormány politikájának támogatása, ezért ő majd „a jegybankot nyitottá teszi a kormánnyal való együttműködésre”. Ezek szerint eddig nem volt az, legalábbis a kormány így érezte.

Egy korábbi kormány is így érzett egy korábbi jegybankelnökkel kapcsolatban. Aki Járai Zsigmond volt. Ő ekkor fejtette ki rendkívül határozott véleményét a kormány és a jegybank viszonyáról: „A jegybanknak és a monetáris politikának egyetlen célja az árstabilitás. A jegybank nem felelős a gazdasági növekedés rövid távú ütemének emeléséért vagy a munkanélküliség csökkentéséért és semmi egyéb gazdaságpolitikai cél eléréséért. (…) Nem kell kompromisszum, nem kell koordináció. Az árstabilitás fenntartása érdekében szükséges, hogy a jegybank független intézmény legyen. Célja elérésére kell törekednie, nem kell koordinálnia, nem kell kompromisszumokat kötnie.” (Járai Zsigmond az ideális gazdaságpolitikáról, Világgazdaság, 2005. aug. 16.)

Képzelje el a kedves olvasó, mit fog most kapni ettől a gránitszilárd jellemtől az új jegybankelnök?! A dörgedelmeivel lesznek tele holnap a lapok! Vagy mégsem?

Volt már olyan jegybankelnök, aki azzal lépett szolgálatba, hogy ettől kezdve sokkal szorosabban együttműködik majd a jegybank a kormánnyal, mert az úgy helyes. „A jegybankelnöknek az a kötelessége, hogy együttműködjön a kormánnyal!” Ezt a jegybankelnököt is Járai Zsigmondnak hívták. Látja a kedves olvasó, hogyan lesz a nyusziból oroszlán, aztán meg újra nyuszi? Csak a kormánynak kell hozzá megbuknia.

Talán halljuk még egyszer Matolcsyt is oroszlánként bömbölni. Biztosan szép bömbölés lesz. A jövő zenéje.