Van egy szó, amire százezrek mozdulnak meg ebben az országban. Ezt a szót nem politikus, nem prédikátor és nem is popsztár mondja ki. A varázsszó úgy hangzik, hogy: bálabontás. Amikor a használtruha-kereskedésekben, a turikban kibontják a Nyugatról frissen érkezett ruhás bálákat, akkor a magyar lakosság jelentős része elindul e boltok felé. Persze a bolt sem jó szó, mert „turiból” sokféle létezik. Van „mezítlábas” és van olyan hálózat, amely a plázákba, a felső kategóriás márkák közé is beverekedte magát.

Nehéz nem észrevenni, hogy Budapest, de az ország más nagyvárosainak képét is erősen meghatározzák e kereskedések. A szerkesztőségnek otthont adó városnegyed környékén is legalább négy-öt ilyen bolt található. Talán csak török kebabosból van több.

A jelenséget hiba lenne elintézni azzal, hogy a turkálóba csak a legszegényebbek, a legelesettebbek járnak. Azt tapasztalom, hogy sok középosztálybeli is rendszeresen vásárol a bálás boltokban. Hallom, hogy még vezető állást betöltő hölgyek számára is rendszeres program a „turkálás”, mert ki lehet fogni egyébként méregdrága dizájner darabokat. Szülők mondogatják, jobban megéri a „turiban” vásárolni, hiszen a gyerekek gyorsan kinövik a ruháikat. S jól öltözött férfiak is végigmatatják a zakókat meg a nadrágokat, hogy kilónként háromezer forintot fizessenek olyasmiért, amit az adott márkát árusító üzletekben darabonként tízszeres áron vagy még sokkal drágábban kapnak meg.

Sokan fintorognak, azt mondják, hogy a XXI. századi magyar „turi muri” lényegében egy nagy szemetes. Európa nyugati feléből a levetett göncöket még megforgatják a csóró Közép- és Kelet-Európában, mielőtt a maradékot Afrikába vinnék. A kereskedelemben kétségkívül létezik egy trend, hogy Nyugatról bizonyos használt cikkeket a kontinens keleti felében terítenek. Lapunk is írt arról, hogy az a gumiabroncs, ami már nem kell a német autósnak, egyre nagyobb mennyiségben landol hazai rendszámú gépkocsikon.

A ruha egy kicsit más. A középosztály masszív jelenléte nem csak e rétegek szegényedését jelzi. Azt is mutatja, hogy komoly igény mutatkozik az igényes öltözködésre, csak éppen nincs az újra, a divatosra pénzük, vagy nem arra szeretnék költeni. Az is árulkodó, hogy a trendi üzletek, csillogó-villogó környezet helyett sivárabb miliőben a ruhák mennyit veszítenek értékükből. Hogy a méregdrága termékből hogy lesz egy pillanat alatt kilóra mért szövet.

Ma Magyarországon nem szégyen turiban vásárolni. Ez sokat elmond a viszonyokról. Nem kevesen még dicsekszenek is azzal, milyen remek fogást csináltak, mit kaparintottak meg a gyakran vadonatúj, soha nem hordott darabok közül. Mert az ország talán harmadát is öltöztető turkálók egy álmot valósítanak meg. Jó adag szerencse is kell hozzá, de az ember olcsón jut olyasmihez, amit addig csak a kirakatokban nézhetett vágyakozóan.