A Médiatanács negyedszer vesztett pert a Klubrádióval szemben, ami végül is mindenkinek jó hír: az adó hallgatóinak, a sajtószabadság híveinek, a jogállamiság maradékában, a független igazságszolgáltatásban bízóknak, valahol még a kormánynak is, mert nem kell leégjen a bőr a miniszterek képéről, amikor kidugják az orrukat a nemzetközi porondra. A Médiatanácsnak se rossz ez a fejlemény, hiszen nekik eleve mindegy, mit mond a bíróság, úgysem hajtják végre. Most is kapásból úgy értelmezték az ítéletet, hogy majd új pályázatot írnak ki, addig meg kéthavonta hosszabbítgatják a Klubrádió 95,3 megahertzes frekvenciájának engedélyét, mint eddig.

Ez a lényeg: a kéthavonta nagy kegyesen kiadott ideiglenes engedély, amely nem szünteti meg, nem zárja be hatósági szóval az adót, csak éppen gazdasági értelemben lehetetleníti el. A Médiahatóság és vele a kormány arra vár, hogy fogyjon el végre a pénz, menjen el a tulajdonos kedve a finanszírozástól, a hallgatóké az adományozástól, a munkatársaknak az éhkopptól, szűnjön meg végleg magától az egész. Ők meg széttárhassák a karjukat, és rezzenéstelen tekintettel belemondhassák a kamerákba, milyen kár, pedig ők mindent megtettek, hogy működhessen, de hát ilyen a piac meg a demokrácia.

Pedig egyik sem ilyen. A piac az olyan, hogy ott egyenlő feltételekkel kellene indulnia a Lánchíd Rádiónak, az Inforádiónak meg a Klubrádiónak. De nem ez történik. Az első kettő hatósági hátszéllel suhan, a harmadik szembeszéllel küszködik. Demokráciában eleve nem lehetne egypárti, zárt ajtók mögött, gyakorlatilag titokban működő testületre bízni, hogy a véges számú analóg frekvencián ki adhasson műsort.

Az ügyészség is leszerepelt, már megint. Amikor egyáltalán szóba állt az előző bírósági ítélet ellen érveket keresgélő Médiatanáccsal, megsértette nagyjából az összes, a működését szabályozó jogelvet, és megpróbálta a jogerős döntés, vagyis, éljünk kormánybarát hasonlattal, a hármas bírói sípszó után újrakezdeni a mérkőzést.

A Médiahatóság és vele a kormány gyáva a nyílt döntéshez, viszont elég szégyentelen a további jogsértéshez. A Klubrádiónak igaza van, amikor a negyedik ítélet nyomán már végképp igényt tart a frekvenciára: a versenyből mindenki mást kizártak, csak az ő pályázatuk maradt érvényes. Eleve egyetlen ponttal kaptak kevesebbet, mint a nyertesnek kihozott, irreális pénzügyi vállalásokat tevő, aztán visszalépő cég. Tizenkét éve sugároznak, hiányt pótolnak, van hallgatóságuk, felelősen gazdálkodnak a rájuk bízott nemzeti tulajdonnal, a hullámsávval. A média pluralizmusa még a mostani, eltorzított jogszabályok szerint is fontos cél. Itt az alkalom, egyszer az életben megpróbálhatná ez a hatalom is bebizonyítani, hogy legalább a saját szövegét komolyan gondolja.

A 95,3 mellesleg a hatalom egy újabb trükkjével immár egy zenei rendeltetésű hullámsáv, a Klubrádió így még akkor se maradhatna a mai önmaga, ha végre megkapná. Bunda!