A cikkben szereplő Lehoczky Léna, „akit életének egy korábbi időszakában következetesen vengerkának hívtak”, és az általa tervezett párnák, egyéb textiláruk, amelyek fantázianeve szintén vengerka, a célkeresztjükbe fogták Oroszország ágyait, heverőit, hálószobáit. Nem szeretnék keresztbe tenni a biztatóan alakuló orosz–magyar gazdasági kapcsolatoknak, és nem kívánom kétségbe vonni a vengerka kifejezés reklámértékét, de szerény orosztudásom alapján a vengerka jelenthet túrós süteményt, U szöges csúzlit, szilvát, katonai és civil ruhát, egy közkedvelt cigánytáncot, valamint ahogy azt Lengyel Péter Macskakő című könyvéből tudjuk: „A legjobb, ha nem szépítjük, s nemzeti nyomorúságunk fájdalmát átérezve, fejünk lehajtjuk, vagy akár nőink szépségére, kapós voltára büszkén, keserű arccal felvetjük; így vagy amúgy, de tudomásul vesszük, hogy a szó mely a mieinket jelenti nőnemben, szerte az orosz birodalom fényes-havas tájain kurvát jelentett”. És jelent még mind a mai napig nagyon sok helyen.

Ha tehát majd a vengerka szó reklámértéke segítségével a nemzeti és nemzetközi együttműködést kihasználva Dél-Budáról Moszkván át egész Vlagyivosztokig törnek előre a dizájnos magyar párnák és ágybetétek, lesz, aki büszkén felveti a fejét. De remélem, leszünk néhányan, akik nyomorúságunk fájdalmát átérezzük, és lehajtjuk a fejünket.

Szilasi György

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.