Már azt hittem, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mégiscsak komolyan veszi, hogy a nem kamarai tag mikro- és kisvállalatokat is segíti a piaci érvényesülésben. Rá kellett azonban jönnöm, hogy február végi e-mailjük, amelyben egyszerre több száz céget hívtak meg egy a 2014-es adószabályokról szóló előadásra, udvarias figyelmeztetés volt arra, hogy megint fizetnem kell. Mondjuk, máig nem értem, miért kell nekem nyilvántartásba vetetnem magam egy olyan nem állami szervezettel, amelynek nem vagyok a tagja, amely semmit nem is tett azért, hogy a cégek kötelező kamarai tagságának eltörlése után érdemes legyen benne maradni. Miért kell finanszíroznom évente egy ötezressel?

Annak idején elhangzott ugyan néhány ködös utalás a cégnyilvántartás rendbetételéről, a valójában nem is működő cégek kiszűréséről, de azoktól senki nem lett okosabb. A cégnyilvántartás a Cégbíróság dolga. Elvileg. És bár számos oka van annak, hogy a cégnyilvántartás közhitelessége enyhén szólva hagy kívánnivalót maga után, ezen okokat egy a bíróságihoz részben hasonló, részben viszont teljesen felesleges adatokat is tartalmazó új nyilvántartás sem szünteti meg.

Mégsem haszontalan a kamarai nyilvántartás. Ennél olcsóbban a kormány és annak feje nem vásárolhatta volna meg egy papíron a vállalkozók érdekeit képviselő szervezet (vagy legalábbis annak vezetőjének) támogatását. Nekik egy fillérbe sem került, a júdáspénzt törvénnyel összedobatták a (nem kamarai tag) vállalkozókkal, akik befizetésükért csak arra kaptak jogot, hogy tátott szájjal hallgassák a szervezet elnökének szájából a kormánypropagandát.

Ha épp annak van ideje, a kamara első embere uniós források rossz elosztásából eredő problémákról beszél, mire a kormányfő, aki a vállalkozók barátja, szinte válasz gyanánt mondhatja: a jövőben ez másképp lesz. Máskor, ha a kormánynak erősítésre van szüksége, az egyetemek minőségét vitatja a kamarai vezér, s már-már a kormányét meghaladó jogokat követel magának, beleszólást abba, hogy az egyetemek mit oktassanak.

Ügyes. Persze, milliárdokat fizettet a kormány a vállalkozókkal a kamara kasszájába a semmiért, a legkevesebb, hogy az elnök, mint szinte egyetlen arca és hangja a kamarának, támogassa a kabinetet. Más kérdés, hogy ettől még nem nyílnak meg az ígért lehetőségek a vállalkozások előtt, de még a cégnyilvántartás hitelességével kapcsolatos problémák sem szűnnek meg. Utóbbiért a kabinetnek újabb lépéseket kell, illetve kellett tennie. Telephely-igazolást kért minden cégtől – ingyen. Mármint a papír beadása volt ingyenes. Az iratot azonban csak ügyvéd adhatta be, az ügyvéd azonban pénzbe került. Becslések szerint úgy tízmilliárdot kerestek az ügyvédek az ügyleten.

Mondja valaki, hogy a kormány nem vállalkozóbarát! Dehogynem. Most még a kamarai vezető és ügyvéd vállalkozók barátja. A többieket is szereti, de valakiktől csak el kell szedni azt a pénzt, amiből a barátokat kifizetheti.