A német belügyminiszter bejelentette, hogy országa egyelőre elutasítja Románia és Bulgária csatlakozását az Európai Unió schengeni övezetéhez, és vétót emel, ha a két ország ragaszkodik a szavazáshoz az uniós belügyminiszterek e heti tanácskozásán. Ezt megelőzően a román külügyminiszter jelentette ki, hogy Bukarest nem áll a továbbiakban „kinyújtott kézzel”, hanem megvárja, amíg a csatlakozását ellenző államok meghívják Romániát a határellenőrzéstől mentes övezetbe. Corlatean ekkor már ismerte a német álláspontot.

Románia végül nem kér szavazást a belügyminiszteri tanácskozáson a német vétófenyegetés miatt, de egyébként sem a keménykedéstől vártak sikert. A cél elsősorban a nemzeti érzelmek meglovagolása lehetett. Mellékesen sikerült a németeket megsérteni. Napirendre kerültek ugyanis olyan témák, amelyeknek a feszegetése kényelmetlen Berlin számára. Például az, hogy Brüsszel kérésére Románia egymilliárd eurót fizetett ki egy német–francia konszernnek északi és keleti határa megerősítéséért.

Elhangzott, hogy miután 2010-ben Németország főleg a schengeni információs rendszert (SIS) féltette a romániai korrupciótól – így indokolva a csatlakozás ellenzését –, Románia mégis rácsatlakozhatott a rendszerre. A magyarázat egyszerű: a schengeni tagországok érdeke volt, hogy belenézhessenek a román adatokba. Erről a román polgár vajmi keveset hallott eddig. Ahogy arról sem, amiről most igen: annak idején Szlovákia nem volt felkészülve, mégis csatlakozhatott, miközben Románia már három éve teljesíti a technikai feltételeket.

Corlatean szerint Románia nem akar része lenni egy „hiteltelen folyamatnak”. Három éve Németország és Franciaország ellenezte Románia és Bulgária schengeni csatlakozását, aztán Finnország, Hollandia, most pedig újra Németország. Az érintettek többé-kevésbé nyíltan belpolitikai okokra hivatkoztak. Németország jelenleg is választások előtt áll. De választások mindig lesznek Európában, így ha minden marad a régiben, Románia és Bulgária schengeni csatlakozása meghatározatlan időre kitolódik.

A patthelyzet feloldásához az egyik út az üzleti szférán át vezet. A határellenőrzés fenntartása elsősorban a cégeket érinti hátrányosan. Románia külkereskedelmének háromnegyede EU-tagországokkal zajlik, ráadásul erősen deficites. Vagyis a nyugati vállalatoknak több a vesztenivalójuk. Nem véletlen, hogy Hollandia – Románia első számú külföldi beruházója – azután adta fel ellenkezését, hogy a Hágába látogató román külügyminiszter meghívta a delegációjába a holland–román kereskedelmi kamara elnökét. Kicsit későn, de Bukarestben rájöttek, hogy a saját érdekeit (is) védő üzletembernél nem akad jobb lobbista. Kérdés, hogy talál-e Bukarest a német üzleti szférában is olyan partnereket, akik meggyőzik a német politikusokat. A mostani affér után nem lesz könnyű.