Ez idáig Petőfi anyás versei közül az Anyám tyúkja meg a Füstbe ment terv volt a legismertebb, de legnemzetibb erőinknek hála, hamarosan a kurvanyás lesz az. Ezt fogják fújni a gyerekek az oviban.

„A kurva anyátok” – így szólította meg „Petőfi halhatatlan szavaival” Bencsik András (Demokrata, 2003. május 8.) a Kendermag Egyesület rendezvényén részt vevő „erkölcsi férgek” (Jancsó Miklós, Konrád György stb.) szüléit, egyben lelkesen üdvözölve a gyülekezési jogukkal békésen élő polgárokat brutálisan bántalmazó hazafiakat. Bencsikkel ellentétben pontosan idézték Petőfit azok, akik a múlt héten a győri stadion minuciózusan szétvert mellékhelyiségében üzentek Izrael elnökének: „Foglalod a kurvanyádat, de nem ám a mi hazánkat”. A Honvéd közleményben kért elnézést a „nyilas söpredék” akciójáért, a Jobbik sportkabinetje viszont „mélységesen felháborítónak” találta, hogy a „Petőfi Sándor által írt idézet miatt állítják pellengérre” a hazájukat védő szurkolókat. Szombaton Konyáron egy jobbikos képviselő „parafrazálta” Petőfi versét a „cigánybűnöző állatok” számára: „Fosztogassátok és gyilkoljátok a kurva anyátokat, de nem a mi fajtánkat”.

A vers címe: „Mit nem beszél az a német...” A németek „kurvanyját” emlegeti itt a republikánus világforradalmár, a felvilágosodás, a francia forradalom szerelmes híve, a szent koronás rendi Magyarország halálos ellensége, kinek haragját bízvást magára vonatkoztathatja mindenki, aki valamely német nyelvű birodalomhoz kötötte Magyarország sorsát. Aki a Szent Koronát, Tisza Istvánt, az osztrák császár legodaadóbb szárnysegédjét: Horthy Miklóst, Magyarország első és második világháborús erőfeszítéseit élteti, azok közé számíthatja magát, kikre Petőfi káromlása vonatkozik. Tartozzanak bármely nemzethez. Petőfi sok nációt káromolt, többek között a magyart, mert „ily elkorcsult nemzet / Életet nem érdemel” (A magyar nemzet).

No de legyenek bármily méltatlanok Petőfihez, akik a versét a maguk vérgőzös brutalitásához alkalmazzák, azért a vers sem ártatlan. Ez a gyarló propagandavers 1848 májusában született. Akkor, amikor Bécs közös adósságfinanszírozást követelt, ami a forradalmi Magyarország pénzügyi önállóságát ellehetetlenítette volna; amikor Lederer főhadparancsnok Budán szétverette az ellene tüntető magyar ifjakat; amikor a magyarországi és erdélyi nemzetiségek megfogalmazták autonómiaigényeiket, amikor ezeket a forradalmi Magyarország elutasította, s amikor ezért a nemzetiségi demokraták szekere a Habsburg Birodaloméhoz kötődött. Közben Frankfurtban összeül a német egyesítést célzó parlament, nagyon sokféle némettel, olyanokkal, kiknek törekvései egybevágnak, meg olyanokkal, kiknek törekvései ellentétesek a forradalmi Magyarországéval. Petőfi meg persze nem differenciál az anyukáik között, mert az csak gátolná a lelkesítésben.

Mindezt nem azért idéztük föl, hogy ezredszerre is leleplezzük a jobbszél bornírtságát, hanem azért, mert a tekintélytisztelet általános veszély. Emlékszünk, mekkora divat volt a baloldalon pár éve a vörös csillag betiltása kapcsán beidézni Ady nevezetes sorait, és akkor az idézgetők úgy érezték: megfellebbezhetetlen személlyel kimondatták a döntő szót, és ettől kezdve a vörös csillag nem lehet önkényuralmi szimbólum (is!). A szent nevek tulajdonosai nem szentek. Gyarlók és koruk rabjai. Petőfi kora például a demokratizmus és a nacionalizmus összetapadásáé. Mára a nacionalizmus az antidemokraták monopóliuma lett. A nemzeteket gyalázó, nacionalista Petőfire a demokrata Petőfi ellenségei hivatkoznak. A mi ellenségeink.

Petőfi Sándor dagerrotípiája