Mindezt hol azzal magyarázták, hogy egységesítik a nyugdíjrendszert, hol azzal, hogy korszerűsítik a bírósági szervezetet.

A lényeget azonban másutt kell keresnünk. A kormány ugyanis alig titkolta, hogy igazából a bírósági felső vezetőktől akar szabadulni, más módszert pedig a határozott időre kinevezett elnökök és kollégiumvezetők felállítására nem tudott kitalálni. Minden marad a régiben – ígérte Orbán –, ám az Európai Unió Bíróságának őszi, a kényszernyugdíjazás miatt hozott elmarasztaló ítélete után a nyakas miniszterelnök visszakozni kényszerült. Több javaslat is született, mit kezdjenek a több mint kétszáz menesztett bíróval, s a szaktárca a végén már addig jutott, hogy mindenkit vissza kell venni, és a nyugdíjkorhatárt is csak fokozatosan, tíz év alatt csökkentik 65 évre.

Az ügy tehát már-már happy enddel zárult, de az előterjesztésben leszögezték: korábbi vezetői posztját viszont nem kaphatja vissza senki. Nyilvánvaló persze, hogy ez sem jogállami megoldás, és az unió megint közbeszólhat. Így tovább finomodott a tervezet: aki kéri, azt oda kell visszahelyezni, ahonnan felállították. Csavartak azonban még egyet a szövegen: erre csak annak lesz lehetősége, akinek a helye még üres.

Az ötven-egynéhány felső vezetői posztot persze azóta csaknem kivétel nélkül betöltötték. De ha esetleg így sem lenne jó valamiért, majd csavarnak rajta még egyet. Majd még egyet.