Habony Árpád 2006. november 4-én elkövette a garázdaság vétségét, az ügyészség szerint „fizikailag bántalmazott két idős sértettet”, de ezt utóbb nem bizonyították. A garázdaságot igen. A Fővárosi Bíróság próbára bocsátó jogerős végzésére öt évet kellett várni, s további kettőt a Magyar Narancs múlt heti cikkére, melynek állításai miatt Habony Árpád ügyvédje perekkel fenyegette meg a hírt átvevő és kommentáló orgánumokat.

Kétséges, hogy az internet korában érdemes-e, illetve meg lehet-e tiltani egy közlemény terjedését, különösen ha az Orbán Viktor rejtőzködő tanácsadójáról szól. A megosztóoldalakon Habony Árpád már mint nyuggerverő mém bukkant fel, a lavina elindult, a Fidesz által kedvelt kommunikációs fegyver, a karaktergyilkosság a tanácsadó ellen fordult. Noha pontosan nem lehet tudni, miféle teljesítmény alapján lett Habony Árpád Orbán Viktor személyes tanácsadója, az biztos, hogy nem tehetségtelen, ha a Fidesz felső körébe tartozva, a médiafigyelem fókuszában ennyi éven át titokban tartotta, hogy a bíróság szerint „garázda magatartást tanúsított”. Jó, kellett ehhez az is, hogy a rendőrség éveken át képtelennek bizonyuljon arra, hogy megtalálja a Lexusból kiugró agresszív úrvezetőt.

Nem kisebbíteném ezzel a Magyar Narancs oknyomozó tettének értékét. Sőt. Ha most derült ki, hát most derült ki, de legalább tudjuk, hogy Orbán Viktor tanácsadója idős emberekre támadt, ami általában is, de a keleti harcművészetben jártas Habonytól különösen elfogadhatatlan.

Engem az izgat a legjobban, hogy mit mondott Orbán Viktor, amikor először meghallotta, hogy személyes tanácsadója nekitámadt két idős embernek, mert azok képesek voltak a kocsija elé lépni. Kivette-e a kezét a zsebéből, összerezzent, felhorkant, netán hívta-e rögtön Habony urat, hogy rákérdezzen, miként ragadtatta el ennyire magát? Fölmerült-e benne egy pillanatra, hogy az ilyen tanácsadótól rövid úton meg kell szabadulni? Beszélt-e valakinek arról, hogy az idős emberekkel és általában bárkivel szembeni garázdálkodást ő keresztény politikusként elítéli? Vajon kinyilvánította-e, hogy ha az erősebb kipécézi magának a gyöngét és védtelent, az eleve erkölcstelen? Fölmérte-e az ország első embereként, amikor megszületett a jogerős végzés 2011-ben, hogy tanácsadója ügyét nem tudja majd vállalni? Mérlegelte-e az ország miniszterelnökeként, hogy a garázdaság miatt próbára bocsátott tanácsadóra talán nem kellene milliárdos projekteket bízni?

Mindezek kérdések. Annak talán nincs jogi akadálya, hogy föltegyük őket. A politikai viszálykeltés első számú képviselőjétől mindezekre nem fogunk választ kapni. A konkrét ügy kapcsán is van olyan érzésünk, nincs abban semmi, a Fidesszel összeegyeztethetetlen, amit Habony Árpád tett.