Bolhaköhögés
Szlovákia miniszterelnöke a minap világossá tette, hogy országa nemzetállam, melyben a szlovákok érdeke az elsődleges, és ezt valamennyi nem szlovák polgárának, romának, magyarnak stb. tudomásul kell vennie.
„Független államunkat elsősorban nem a kisebbségek számára alapítottuk, akármennyire is tiszteljük őket, hanem főleg a szlovák államalkotó nemzet számára.” Fico ugyanúgy gondolkodik, mint Orbán Viktor, aki a 2006-os évértékelőjében kijelentette: „Kell, hogy legyen egy hely, ahol a magyarok előnyt élveznek minden más nemzet tagjaival szemben.” Ha erre való a magyar nemzetállam, akkor a szlovák is.
Nemzetállam kétféle van. Az egyikben minden polgárt az adott nemzet tagjának tekintenek. A másikban minden polgárt másodrendűnek tekintenek, aki nem tartozik az „államalkotó” nemzethez. Az egyik esetben a szlovákiai magyar szlovák, a másikban másodrendű. De kombinálni is lehet a kettőt. A romániai nacionálbolsevizmus évtizedeiben az ottani magyarok egyszerre voltak magyarul beszélő románok és másodrendű bozgorok.
A finneknek nem kell egy hely, ahol a finnek előnyt élveznek. A svéd anyanyelvűek aránya Finnországban 5-6 százalék. Az ország alkotmányában és oktatási rendszerében a finn és a svéd egyenrangú. Finnország nem tekinti magát a finnek nemzetállamának, hiába vannak benne nagyjából akkora (93 százalékos) többségben a finnek, mint Magyarországon a magyarok. A finn nemzetnek ezek szerint nincs külön állama, sem szuverenitása. Ez nem kell az ő boldogulásukhoz. Merhetnek kicsik lenni. Azok nem merhetnek, akik meg akarnak harcolni a nagyvilággal meg a „kisebbségeikkel” a „nemzeti szuverenitásukért”.
Ehhez a harchoz bizony minden erő kevés, mert reménytelen. Továbbá céltalan és kártékony. Végtelenül komikus, egyben szomorú helyzetekhez vezet a harcias bolhaköhögés. Élünk egy államban, mely (mint Kovács Gyula lapunk szerdai számában megjelent cikkéből kitűnik) már a legminimálisabb szinten sem finanszírozza a hadseregét, és a NATO parazitájaként kizárólag a szövetségeseivel védeti magát; mely szinte kizárólag uniós szövetségeseinek pénzéből képes építkezni és fejleszteni.
És ennek az államnak az államtitkára kiáll azzal a – kompetens szakember által mértéktartóan agyamentnek minősített – szöveggel, hogy mostantól leginkább a szövetségeseink ellen fogunk kémkedni nemzeti szuverenitásunk védelme végett.
Európa tele van sikeres országokkal, melyek mernek kicsik lenni. A skandináv, a Benelux országok, Svájc, Ausztria. Az utóbbi exkancellárja, Franz Vranitzky fejtette ki, hogy Ausztria annak köszönheti a sikerességét, hogy az osztrák birodalom szétesése után megtanult kis országként viselkedni. Kis országnak kicsi a nemzetközi felelőssége, a boldogulására összpontosíthat. Ha módjában áll a jólétet és a szabadságot leghatékonyabban szolgáló rendszerben és szövetségekben létezni, akkor ezekben létezik, igyekszik ezek működési logikáját kiismerni, kihasználni és a sajátosságaiból adódó módosításokkal követni. Ennyi.
Egy adott korban lehetséges gazdasági és politikai rendszerből kevés van, s nincs egynél több, melybe berendezkedni érdemes. Az a nemzet, mely egyedi gazdasági és politikai berendezkedésben, elkülönülésben keresi a sajátosságát, állam- és rendszeralkotó óhajt lenni, soha nem talál semmit, és végül mindig nagyon rosszul jár.
