Nincs erősebb ellenzéki párt, mint a Fidesz. Ebben az sem zavarja, hogy hatalmon van. Még óriási tüntetéseket is tud szervezni valami ellen, amiről máig nem tudni, hogy micsoda. Most éppen a nemzeti bank az ellenséges góc, amit végre meg lehet szállni, hogy az elnyomást elnyomják. Egyetlen látható jelét adják annak, hogy hatalomban vannak: az ellenfélre, amint csak lehet – akkor is, amikor nem –, ráküldik a rendőrséget meg az ügyészséget. Ezt azért ellenzékből nehezebb megcsinálni, bár nekik az is ment.

Igazi kamaszpárt. Az egész világ ellen lázad. Senki nem áll meg előtte. Igaz, enyhén személyiségzavaros kamaszokról van szó. Állandóan a rend nevében próbálnak törvényt szabni a szabadság idős fanatikusainak. E tekintetben csak a Jobbik jár előttük, de ők azért a nők alpári lekezelésével legalább elárulják, hogy a lelkükben nyoma nincs a rendnek.

A Fidesz-kamasz ekkorát nem hibázik. Öltönyben jár, magázódik, nehezebb eset. Tökéletesen álcázza magát.

Ellenzéke a teljes politikai-hatalmi struktúrának. Így csak ő a hatalom. Az „emberekkel” konzultál, a többi politikust, az egész közéletet lenézi, kizárja. Vérbő rendszerellenzékiként a polgári demokrácia minden intézményét kiszorítja: nincs előtte becsülete bíróságnak, banknak, ellenség a független iskola, az egyetemi autonómia, a tudományos akadémia művészeti akadémiája, a független sajtó, az Alkotmánybíróság. Mindegyik ellen örök kisebbségben és a nép nevében és a maga javára küzd. Ellenség az Európai Unió, a pénzvilág, az összes nemzetközi jogvédő szervezet, a világpiac – mindenki, aki elérhető távolságban létezik. Csak ők állnak ellen – szó szerint: ellenzék.

Különös, hogy a súlyosan romló életkörülmények ellenére egy kormánypárt továbbra is a legnépszerűbb? Persze. Viszont nem különös, hogy ilyen viszonyok között egy ellenzéki pártban reménykednek az emberek. Itt a Fidesz kelti az ellenzéki párt benyomását. Ez a trükk. Az összes többi pedig mintha csak az ő ellensége lenne – a logikai képlet szerint tehát kvázi kormánypárt. Csak látszatra és alkalmilag nem az.

Minél hangosabban beszélnek az uralkodó párt ellen, az annál szélesebben vigyorog. Mint aki kedvét leli abban, hogy a dolgok a tervei szerint alakulnak.

Nem sikerül nekik feloldani azt a szereposztást, amelyben a Fidesz mintha az életről beszélne, azt támadná, mindenki más pedig csak a Fideszt. Nem nyerhető parti. Ráadásul a kívülállók szemében a kormánypártok és ellenzék együtt mintha valami közös Nagy Nőről beszélne, akit igazán csak ők ismernek, akinek csak ők tudják a titkát. Egyikük most vele van, de tagadja, a másik megmentené. De erős az érzés, hogy csak ők ismerik. Nekik mondanak sokat a közös vadulások és remények, amelyekről beszélnek, de a többieknek látszólag annyi közük van az egészhez, mint Szép Heléna elrablásához. Háborúval terhes történet – nem is egészen értik, és ami öröme van, azt nem nekik ígéri. Nem így van, de félő, így érzik.

Annak viszont, aki kormányon a látszatot épp meglovagolja, aki birtokolja a Nagy Nőt, termékeny ez a helyzet. Gyümölcseit bőven, két kézzel szedi. Közben átkozza, támadja a világot, amely semmit nem tud a plátói szerelemről. Meghágják az életet.