Adóztatott nyugdíj

„Elképzelhetetlennek tartja a Fidesz, hogy Magyarországon megadóztassák a nyugdíjakat” – idézik az egykori „nyugdíjvédelmi” megbízott szavait (febr. 18., 2. old.). Sajnos az illető, mielőtt szólt, elmulasztott tájékozódni. A nyugdíjunk után ugyanis ma is adózunk.

Az adónk könnyebben érthető része a világrekord magasságú, 27%-os (a gyógyszerek, a tej és a kenyér után csak 5%-os) áfa, amelyet mi, nyugdíjasok természetesen ugyanúgy fizetünk a nyugdíjunkból, mint mások a másféle jövedelmükből. A burkoltabb, nehezebben átlátható rész a jelenlegi 16%-nál lényegesen magasabb szja, a tb-járulék és a nyugdíjjárulék megfizetése.

Ezeket ugyanis úgy fizetjük meg, hogy a nyugdíjunkat nem a bruttó keresetünkből, hanem az ezek levonása utáni nettó jövedelmünkből kalkulálták ki. Ezeket tehát megfizetjük, még mielőtt kimondják a nekünk járó nyugdíj összegét. Mi már csak az adó levonása utáni maradék összeget kapjuk meg. A kormány erről nyilván elmulasztotta tájékoztatni az OECD illetékes, a nyugdíjak még további megadóztatását javasló szakembereit. A nyugdíjak még további megadóztatása már háromszoros adóztatás lenne.

Válas György, Budapest

Gondolatok a „balra át”-ról

Hegyi Gyula Baloldal, balra át! című cikkéhez (Népszabadság, 2013. 02. 28.) szeretnék néhány gondolatot felvetni. Valóban olyan a légkör ma Magyarországon, hogy szégyenkeznie kell annak, aki magáévá teszi vagy tette valaha a kommunista eszméket. Úgy gondolom, ez indokolatlan. Magam már a fasizálódó Horthy-rendszerben, szinte gyerekként a kommunista párt tagja lettem. Azt állítom, hogy egy sokezer oldalban tudományosan kidolgozott, egy igazságos társadalmat vizionáló elméletet elfogadni nem szégyen. Ez nem azt jelenti, hogy a kommunista eszme nevében elkövetett bűnöket akarom védeni, de ezekért minden kommunistát elmarasztalni enyhén szólva tévedés. Isten nevében rengeteg bűnt követtek el, ártatlan emberek millióit gyilkolták meg, de aki ezért most minden hívőt bűnösnek tart, az gyorsan vegye be a gyógyszerét.

El kellene inkább azon gondolkodni, hogy azokat, akik a mai, Orbán-féle nemzeti együttműködés rendszerét elfogadják, hogyan kell megítélni. Ilyen sehol a világon nincs, ezt semmilyen tudományosan megalapozott elmélet nem támasztja alá, ezt senki nem definiálta, erről, mint rendszerről, két értelmes mondatot nem olvastam még, és meggyőződésem szerint ez sem fog sokáig működni.

Más kérdés, hogy az a kísérlet, amelyet a kommunista eszméből kiindulva kívántunk megvalósítani, nem volt működőképes. Véleményem szerint az állam által irányított tervgazdálkodás azért bukott meg, mert a rendszernek nincs önszabályozó képessége. Úgy gondolom, semmilyen szervezet nem képes fennmaradni, amely nem rendelkezik egy olyan mechanizmussal, amely a kedvezőtlen irányú fejlődést a kedvező irányba terelni képes. Az emberi szervezet sem éli túl az immunrendszer működésképtelenségét. (Az ellensúlyok teljes kiiktatása már jelzi a mai rendszer életképtelenségét.)

A kapitalizmusban a piac szabályzóképessége válságokon keresztül ugyan, de biztosítja a gazdaság működését. Ezt már azoknak is be kell látni, akik eltökélten hittek az ún. szocialista gazdasági rendszerben. A technikai forradalom a távoli jövőben biztosan kikényszerít majd egy új, remélhetőleg igazságosabb gazdasági rendszert, bár a változást jelző globalizáció nem erre utal. Szólni kell a „balra át” gondolatról is. A baloldali emberek többségének politikai meggyőződése – az enyém is, pedig tudom, hogy egy igazságtalan, az emberek legrosszabb tulajdonságait ösztönző rendszer –, hogy el kell fogadni a kapitalizmust, amit kevésbé irritáló nevén piacgazdaságnak hívnak.

A kapitalizmusban nem minőségi kérdés a baloldali eszmék érvényre juttatása, hanem mennyiségi. Menynyire legyünk baloldaliak? Az a kérdés tehát, hogy a baloldali eszmékből mennyit lehet úgy megvalósítani, hogy a piacgazdaság működőképes és fejlődőképes maradjon. Ez nem akkor igazi probléma, amikor a szocialisták ellenzékben, hanem amikor hatalmon vannak. Ellenzékben a baloldali eszmék hirdetése a hatalom megszerzésének az eszköze. A „balra át”-nak az a problémája, hogy a meghirdetett elképzeléseket végre is kell hajtani a hatalom birtokában. A baloldali eszmék érvényre juttatásának a piacgazdaságban komoly korlátai vannak, amit az emberek jelentős része nem hajlandó tudomásul venni. Egyrészt nem csak baloldali emberekből áll egy társadalom, tehát olyan gazdasági rendszert kell kialakítni, melyet minél többen elfogadnak, másrészt működtetni kell a kapitalizmust, éspedig sikeresen, ha egy baloldali kormány jól akar teljesíteni. Ezért nehéz a „balra át” kérdésében okosan állást foglalni.

Fohn János közgazdász, Dunakeszi

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.