Elképzelem a jelenetet, amikor a miniszterelnök lamentál, ki legyen a jegybankelnök az általa elvárt kormányzati tapasztalatok birtokában lévők közül. Kockás papírra leírja a neveket, ahogyan ő maga fel is sorolta a bejelentéskor: László Csaba, Draskovics Tibor, Veres János, Oszkó Péter, Bajnai Gordon és Matolcsy György. Ki is lehetne a legjobb közülük?

Orbán Viktor évértékelője

Megvizsgálja, mi szól ellenük, mellettük. Mi tagadás, nem lehetett könnyű a választás, beletelhetett egy-két álmatlan éjszakájába, amíg mindent mérlegre téve eldöntötte: ebből a mezőnyből Gyuri a legkülönb, legyen hát ő a Szabadság tér új ura. Orbán lényegében beleírt a jegybanktörvénybe, amikor az MNB-elnök alkalmasságának egyik feltételéül a Járai Zsigmond jegybankelnöksége idején szerzett kormányzati tapasztalatot tette meg (elegánsan kizárva ezzel egykori kedvencét, politikájának mostani jobboldali kritikusát).

Jó, jó, a jegybank függetlenségét nem szabad megkérdőjelezni, mondja Orbán, de azért az MNB elnöke legyen képes „a gazdaságpolitika egészében elhelyezni a működését”. Márpedig ez szerinte csak akkor lehetséges, ha egy kormányzati munkát már közelről látott, tapasztalt és azt vezetett embert kér fel erre a posztra.

És tényleg: ha a kormányzati tapasztalat fontos egy jegybankelnöknél, akkor Matolcsynál jobb választása nem is lehetett volna a miniszterelnöknek. Matolcsynál több időt csak maga Orbán Viktor töltött el eddig az Orbán-kormányokban. Még Pintér Sándor jelentkezhetne. Mellette szólhatna, hogy neki is akkora gyakorlati monetáris tapasztalata van, mint Matolcsynak (ez a törvény szerint feltétele a jegybankelnökségnek). Viszont ellene, hogy nem országgyűlési képviselő (ez ugyan nem feltétele az MNB-elnökségnek, de manapság e nélkül már alkotmánybíró sem lehet valaki).

Ahhoz kétség sem férhet, hogy az Orbán-kormányban mi is az a tapasztalat, amit megszerezhet az ember: a miniszterelnök megmondja, mi a pálya, és ezt kell végrehajtani. Javasolni meg eleve olyan dolgokat kell, amit ő szeretne hallani. Ezért is sikerülhetett olyan munkaegységbe forrnia a kormányfőnek és gazdasági miniszterének. Orbán azt érezhette, hogy végre valaki olyan gazdasági tervekkel áll elő, ami igazán tetszik neki, Matolcsy pedig azt láthatta, hogy végre valaki vevő a vízióira. Ez találkozásuk előtt mindkettejük pályájából hiányzott.

Így csöppet sem kell attól félni, hogy a jegybank Matolcsy alatt nem lesz független. A kormánytól teljesen függetlenül akarja ugyanazt, mint a kormány. A kabinet stratégiai partnerei közül nem az Audi lesz a gazdasági növekedés legnagyobb motorja, hanem a jegybank. A győri gyárban nem lesz annyi lóerő, mint a Szabadság téren.

A kormányfő maga 16 olyan gazdaságélénkítő eszközt azonosított, amelyet az MNB használhatna. Az ország már jobban teljesít, mint korábban – vak, aki nem látja –, Orbán szerint most a jegybankon a sor. Az lett volna meglepő, ha ehhez az elváráshoz nem azt az embert választja, akinek a teljesítménye vitathatatlan.