A bíróság nem állította, hogy Polt ügyészsége politikai alapon nyomoz, de az indoklásból akár ez is kihallható. Ebben egyébként nincs újdonság, úgyhogy nem is fáj már, megszoktuk, tudjuk, kicsit tiltakozunk, de elfogadjuk, bölcs ez a nép. Most Polték vannak hatalmon, hadd élvezkedjenek, majd jönnek a másikak, ha nem kerekedik felül a jobbik énjük, ők is élvezkednek egy sort. Ez persze baj, rettentő baj, de legalább ekkora baj az, hogy az ügyészség meg se próbálta bevetni a nyomozás klasszikus módszereit, amivel akár igazi bizonyítékokat is találhatott volna. Talán a vádlottak, talán mások ellen. Hisz közbeszerzéseknél annyi a suskus, mint égen a csillag. Vagy több. De az ügyészség ódzkodott a szorgos és szakszerű munkától. Inkább erőből dolgozott, nem ésszel és szakmai alázattal, hanem hatalommal eltelve.

Az ügyészség egyszerre volt nagypofájú és mafla. És ezért pofon és maflás jár. Az ügyészség gondolkodás nélkül fellebbezett, amiből akár arra is következtethetünk, hogy a „bevált” módon akarja folytatni. Úgyhogy lesznek még itt pofonok és maflások. Hacsak a bíróság nem áll oda az ügyészség mellé. Olyan is akad, aki ettől fél. Hiszen vajon hogy lehet az, hogy a most felmentett vádlottakat a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa hosszú hónapokra rács mögé küldte a jogtalanul szerzett bizonyítékok alapján?