Egyelőre csak az Orbán-hívő lengyelek készülnek Budapestre. Március 15-re jönnek. Szereti nagyon a lengyel nacionalista jobboldal Orbánt. Immár több mint egy évtizede mered rá megbabonázva. Benne látják az ottani jobboldal publicistái a megoldást, az erős embert, aki egyesíti, maga alá pofozza, erőlteti valamennyi jobboldali csoportot. 

A közös tábor valahogy náluk nem képes megvalósulni. Jaroslaw Kaczynski ugyan erős kézzel vezeti pártját, de abból folyton ki-kiszakadnak kisebb-nagyobb csoportok. A lengyelek közül viszont a jobboldalon is sokan utálják az autoriter stílust.

A lengyel baloldal erői viszont egyelőre nem annyira a jobboldallal, mint egymással küzdenek. A posztkommunistának mondott Demokratikus Baloldal Szövetsége (SLD) semmilyen szempontból nem megkerülhetetlen erő. Nem vetélytársa Tusk miniszterelnök jobboldali-liberális Polgári Platformjának, de a jobboldali ellenzéknek sem. Az urbánus baloldali napirendet pedig elfoglalta a Palikot-féle protesztpárt, amely kiáll a nők, a melegek jogaiért és vitatja az egyház monopolhelyzetét a társadalmi élet sok területén.

Az SLD mögött, ha megfogyva is, de szilárdan áll tábora. Erős még az államszocialista kor utáni nosztalgia is, a pártnak van apparátusa, jelen van az országban, képes megszervezni magát, jelölteket állítani. Azonban aligha tud maga mögé új erőket felsorakoztatni. Az SLD Európa-hívő, és a gazdasági liberalizmust vallja. Nem tud tehát vetélkedni a Kaczynski-féle jobboldal gazdasági populizmusával, EU-ellenességével. Nem vállalja a szélsőséges etatizmust sem. A párt nem, vagy csak bátortalanul veti fel azokat a társadalmi kérdéseket, amelyek a modern városi rétegeket, a középosztályt foglalkoztatják. Nem száll szembe a klerikalizmussal. Ezt a kesztyűt inkább Janusz Palikot protesztpártja veszi fel. Mögöttük azonban nincs szervezet, és Palikot nem tud túllépni híveinek szűk körén. Ebben a helyzetben jelent meg Aleksandr Kwasniewski volt államfő. A baloldali politikust kétszer is megválasztották elnöknek, továbbra is erős, karizmatikus személyiség, aki tudja képviselni a baloldalt az országban, és nemzetközi tekintélye is van.

A volt elnök most bejelentette: új balközép mozgalmat szervez Europa plus névvel, listát állít, s indul az európai parlamenti választáson. Az új párt az ő híveit, néhány szocialistát és Palikot embereit fogná össze. Van tehát egy erős szervezet, az SLD, amelynek a vezetője (Leszek Miller volt kormányfő) csak a maga pártberkeiben népszerű. És van egy népszerű politikus, akit elfogadnak a baloldalon kívül is, s aki egyfajta egységmozgalmat indíthatna. Erre lehet is igény. Sokan vannak Lengyelországban, akik nem fogadják el, hogy az országban csak a nacionalista, konzervatív jobboldal és meghatározhatatlan jobboldali liberálisok legyenek választhatók. Ráadásul az utóbbiak vezetője, Donald Tusk a pártegység érdekét követve nem vállalja a konfrontációt a konzervatívokkal. Legutoljára saját párttársai torpedózták meg az élettársi viszony törvényesítését célzó javaslatát. A lengyel társadalomról sokszor írják, hogy alapjában jobboldali, klerikális befolyás alatt álló. Pedig kétszer választottak baloldali kormánykoalíciót, tíz évig volt elnök Kwasniewski is. Lehet, hogy most késik a változás. A politikusok ugyanis néha elvakulnak ambícióiktól, nem veszik észre sem a társadalom igényeit, sem a hosszú távú tendenciákat.