Polics József komlói polgármester nem a szerdai lakossági fórumon jelentkezett be a pofonért, hanem még tavaly nyáron, amikor a bányászoknak válaszolva azt írta: az a legnagyobb bajuk, hogy újra dolgozniuk kéne. Fideszes képviselőként ő maga is megszavazta azt a törvényt, amely választókerületének számos tagjától megvonja a rokkantnyugdíjat. 

Polics és pártja 2011-ben azok után rontott rá a rokkantnyugdíjasokra, hogy a választási kampányban – arra utalva, hogy a Bajnai-kormány elvette a 13. havi nyugdíjat – fennen hangoztatták, hogy megvédik a nyugdíjakat.

Voltak persze magyar bányászok, akik idehaza fölvették a rokkantnyugdíjat, Spanyolországban pedig komoly fizetésért fejtették a szenet. A válság előtt ez senkit sem érdekelt. 2009-ben, amikor hajszát indítottak ellenük, pánikszerűen lemondtak a rokkantnyugdíjukról, mert bíztak a külföldi munkáltatójukban. Kollár Tibor, aki arcul ütötte Polics Józsefet, nem tartozott közéjük. Ő kevés híján meghalt korábban egy balesetben. Bíróság mondta ki, hogy rokkant. 2009-ben a munkaképessége elvesztését véglegesnek nyilvánították. Nem telt bele két év, és az a politikai erő, amely a nyugdíjak megőrzését ígérte, hozott egy törvényt, hogy a rokkantak nem rokkantak, vagy ha mégis, akkor nem annyira. Kollárnak nyilatkoznia kellett volna, hogy kéri a felülvizsgálatát, de nem mert. Félt, hogy akkor elveszíti a baleseti rokkantsági nyugdíját. Így is elvesztette. Mert nem kért, nem kapott rehabilitációs ellátást sem. A pofon előtti 10 hónapban már egy kanyilót sem utaltak neki.

Ha Polics képviselőre hallgat, Kollár Tibor is elmehetett volna dolgozni. Ennek két akadálya volt: hogy munkaképtelen, meg hogy nincs munka. Ráadásul Polics József sprőd véleménye mögül már tavaly ősszel elmozdult a jóságos Fidesz-kormány, és módosította a jogszabályt, amely a sok rokkant közül kiemelte a bányászokat, és visszaadta a járandóságukat. De csak elvileg, mert az derült ki, hogy kevés érintettnek jó a módosítás, a többség továbbra sem jogosult a megélhetéséhez szükséges ellátásra. A bányászok követelték: állítsák vissza az 1991-es rendeletet. Polics ugyan hangoztatta, hogy mindenben támogatja őket, de ettől speciel elzárkózott. Inkább sokadjára citálnák az embereket orvosi bizottságok elé – azoktól pedig már herótot kap mindenki, annyira ellenőrizhetetlen, hogy kit mi alapján minősítenek éppen úgy, ahogy.

De menedék sincs már. Másnak sem, külföldön sem. A Spanyolországban dolgozó magyar bányászok nem kapnak fizetést. A spanyol kormány most törli el a bányacégeknek folyósított támogatást és a bányásznyugdíjat – hamarosan nemcsak Kollár József, hanem a 10-12 éve kint dolgozók is a magyar kormány kegyelmére szorulnak. A képviselő a fórumon azt ismételgette, hogy nincs mitől tartani. A tehetetlen bányász ekkor úgy érezte, elborítja az agyát a köd, és arra gondolt: most majd meglátod, hogy van mitől tartanod!

Már csak ütni tudott. Nem lett volna szabad idáig eljuttatni.