Van valami félelmetes abban, ahogy a Matolcsy-tárca (amit most még Nemzetgazdasági Minisztériumnak hívunk) a lakossági fogyasztás zuhanását, más szóval az elszegényedést sikertörténetként tálalja. Nem csupán azért, mert magyar emberek millióinak a növekvő nyomorúságát hazudják el, hanem amiatt, mert ott bujkál a sejtés, hogy a hamarosan még fontosabb feladatot ellátó unortodox döntéshozók el is hiszik, amit mondanak.

A primitív pártpropaganda már a tárca decemberi kiskereskedelmi forgalomról alkotott kommentárjának a címében is triumfál: „Kedvező kiskereskedelmi teljesítmény” – foglalja össze a közlemény azt a tényt, hogy a hazai fogyasztás tavaly decemberben csak 2,1 százalékkal esett vissza, míg az eurózónában (hanyatló Nyugat) ennél nagyobb, 3,4 százalékos volt a visszaesés. A szelektíven kezelt statisztikai adatokkal való zsonglőrködés – ismertebb nevén: matolcsyzmus – gondolatmenetét követve akár azt is mondhatták volna, hogy leköröztük Luxemburgot. Luxemburgban ugyanis decemberben speciel 3,7 százalékkal esett vissza a kiskereskedelmi forgalom. Igaz, ezt már alighanem egy fanatikus békemenetelő sem enné meg. A korgó gyomor komoly hajtóerő. Nem kell statisztikusnak lenni, hogy felismerjük: 3,7 százalékkal kevesebb bélszínnel az átlag luxemburgi igencsak jóllakhatott, nem úgy, mint az átlag magyar a 2,1 százalékkal kevesebb csirkefarháttal. A statisztika szépsége az aprólékban rejlik.

A statisztikának két kulcsszava van: a bázis – ez esetben az, hogy mihez képest számítjuk a visszaesést – és a trend, azazhogy mennyi időn át és milyen karakterrel jelentkezik egy adott folyamat. Ha ezt a két apróságot is figyelembe vesszük, akkor az NGM által pingált parasztbarokkos idill helyett Munch Sikolyát látjuk.

Az Eurostat hosszú távú adatsoraiból kiderül, hogy a magyar fogyasztás már évek óta olyan csontig eladósodott gazdaságokkal tart együtt, mint Portugália, Olaszország, Görögország és Spanyolország, ezeket kezdőbetűik és más jellemzőik után a nemzetközi közgazdásszleng csak „pigsnek” – angolul: disznóknak – becéz. Persze az NGM nem hazudik, amikor azt mondja, hogy a decemberi fogyasztás az „európai környezethez” hasonlóan gyenge volt. Legfeljebb csak nem bontja ki az igazság minden részletét. Azt az apróságot felejti el hozzátenni, hogy ma Európában a legtöbb országban jobban élnek az emberek, mint három éve, a kivétel a néhány „pigs” ország és – megint egy piszlicsáré részlet – kis hazánk.

Ugyanígy vizsgálhatjuk a hazai fogyasztás szerkezetét is: az NGM által ünnepelt 2,1 százalékos visszaesésen belül a hagyományos karácsonyi dínomdánom idején 2,7 százalékkal csökkent az élelmiszer-fogyasztás. Más szóval a magyar vásárlók alighanem decemberben a gyomrukon spórolták össze az ajándékra és a gázszámlára valót. Ez sem volt ismeretlen jelenség Nyugaton, azzal a picurka eltéréssel, hogy akkor 2009-et írtak, és világválság volt, ma pedig 2013 van.