Orbán Viktor arra emlékeztetett a kommunizmus áldozatainak emléknapján, hogy „a nácizmushoz és a kommunizmushoz milliók megkínzása kötődik”. Aki ezt mondta, az egyik leghírhedtebb kommunista kínzóapparátus, a KGB egykori emberének talpát nyalja. A kommunista és nacionalista diktatúra folyamatosságát jelképező dinasztiának kedveskedik egy baltás gyilkos fölszabadításával Bakuban. Testvérpárti kapcsolatot létesít pártja és a legtöbb ember legyilkolásával és megkínzásával terhelt kommunista párt, a kínai között.

Orbán ezt is mondta: „Amíg egy olyan ember is él Magyarországon, akit a diktatúra jelképét viselők hurcoltak el vagy kínoztak meg, addig az ilyen jelképek tiltásának feloldása nem időszerű, és szemben áll mindazzal, amit az alaptörvény emberi méltóságként határoz meg.”

A Fidesz elnöke 2007-ben megvédte a pártja rendezvényein egyre szaporodó árpádsávos zászlót. Sólyom László ugyanebben az évben egészen másképp beszélt az Országgyűlésben: „A halottak iránti és a túlélők fájdalma iránti tiszteletből ne az árpádsávos zászlót válassza jelképül, aki ki akarja fejezni ellenzékiségét, vagy aki magyarságához nem tartja elegendőnek a nemzeti zászlót, legyen emberséges, gondoljon arra, mit okoz ezzel! Ezt a félelmet csúfolja meg az is, aki eszközül használja.”

2009-ben a Páva utcában kitűnő kiállításon mutatták be, milyen sokféleképpen használták az évszázadok során a mai magyar neonácik által kultivált jelképeket. A Tanácsköztársaság katonái például vörös csillagra állított turulmadárral mentek a csatába. Ezen a kiállításon láthatta, aki akarta, az árpádsávos-nyilaskeresztes karszalagot viselő tömeggyilkosok előtt heverő halottakat s mögöttük a többi páriát, aki a halálára várt. A nyilasok, akik árpádsávra ültették a nyilaskeresztjüket, pártzászlójuk rúdjára a turult ültették. Úgy, ahogy a német nácik a birodalmi sast.

Orbán pártja a Jobbikkal és mindenféle neonáci csőcselékkel együtt harcolt az ország törvényei és a főváros önkormányzata ellen azért, hogy a második világháborús áldozatokra Budán azzal a jelképpel emlékezzenek, melynek viselői ezen áldozatok jelentős részét megtermelték. Ennyit a miniszterelnök hitelességéről.

De ami fontosabb: a Fidesz által elítélt vörös csillagos ítéleteket a strasbourgi bíróság is, az Alkotmánybíróság is ugyanarra az elvre alapozta, amellyel a Fidesz a turul és az árpádsávos zászló mellett kiállt. Tudniillik valamennyi említett jelképre igaz, hogy nem kizárólag önkényuralmi szimbólumként használták őket. És kivétel nélkül minden jelképpel így van ez, hiszen valamennyi régebbi korokból vétetett, egyiket sem a múlt század tömeggyilkos mozgalmai találták ki.

Lehetnek eltérő, jóhiszemű vélemények arról, hogy most, az AB határozata után mit kellene tenni. Csak a szimbólumok közötti elvtelen, önérdekű válogatás nem lehet jóhiszemű. Lehet úgy vélekedni, hogy az önkényuralmi használat örökre megbélyegez egy jelképet, ezért be kell tiltani úgy ahogy van. Vörös csillagot, horogkeresztet, turult, árpádsávot, mindent. Mekkora balhé lenne ebből! S mekkora esélye lenne egy ilyen javaslatnak a konszenzusra? Ezúttal is ugyanazt diktálja a józan eszünk, mint a szabadságszeretetünk: nem tartalom, hanem funkció szerint kell tiltani. Valamely önkényuralom uszító jellegű propagálását kell tiltani akkor is, ha ez szimbólum, bármilyen szimbólum felhasználásával történik.

Emléktáblák a Terror Háza Múzeumban