Most, hogy potenciálisan 1,2 millió embert a Kúria visszaküldött a XX. századba (esetleg csak a versenytárshoz), és mindez az adófizetőknek 31 milliárd forintba került, el lehetne gondolkodni, érdemes volt-e az összes frekvencia és minden média felett ülő gigaszervezetet kreálni, amely ma 35 milliárdos büdzsével és 600 fős személyi kerettel működik. Azon kár elmélkedni ugyanis, mi értelme volt három állami társaságnak létrehozni egy negyediket, amely ezt követően tíz hónapon át ültetett jól fűtött irodában egy közepes vállalatnak megfelelő mennyiségű, magasan kvalifikált munkavállalót. (A vezetőknek kocsi, titkárnő, kávé.) Nőtt a foglalkoztatottság.

Magyarország jobban teljesít!

Maga a megvalósult orbáni posztkádárizmus: a nagy állami hivatal számtalan vizsgálat után úgy látja, hogy a fogyasztók ki vannak szolgáltatva. Államunk, miután laza mozdulattal akkora adót rak a szektorra, hogy az belegebed, kiáll a mindenkinek járó olcsóbb izé jogáért. Ezért úgy dönt, hogy beavatkozik – hol a verseny erősítésének mondva mindezt, új szereplőnek álcázva magát és céget alapítva, hol meg egyszerűen vásárol vagy lenyúl. Mindegy is.

Az állam ilyenkor azt mondja, hogy nála jobban senki se tudná ellátni az árcsökkentő feladatot, akármennyire kapál. Mert ők jogszabályilag elintézik, egyébként meg értenek hozzá.

Most is bizonyították, mennyire. Egy normális jogszabály-értelmezésre se futja, csak utólagos kapkodásra. Emberek, hibázhatnak – semmi gond. Csak ilyenkor illik levonni a konzekvenciákat.

Más kérdés: a fogyasztónak tök mindegy, a cég, ha akar, kiszúr vele. Mert őt egy normális szabályozással védené egy normális állam. De az meg nincs.