Tisztelt Parragh Úr!

A minőségi felsőoktatásról mint a gazdaság motorjáról beszél mostanában sajtónyilatkozataiban. A rossz hatékonyságú és hibás orientációjú felsőoktatás „állatorvosi lovaként” Ön rendszeresen az andragógiai diszciplínát emlegeti, mint a gazdaságot bénító sátán művét. Emlegeti? Ötvenezer andragógushallgató rémképével riogat, mint fő akadálya a feldübörgő gazdaságnak.

Ha nem tudja: nincsenek ötvenezren (ez a hazai felsőoktatás éves keretszáma). Az andragógusképzést folytató felsőoktatási intézményekben ezres nagyságrendre tehető ezen szakcsoporton tanulók száma. Jelzem, hogy jelentős részük térítéses formában veszi magához az andragógusi – felnőttnevelési, felnőttképzési – tudást.

Az andragógusképzés befizetései ezek szerint nélkülözhetetlen bevételei a felsőoktatási intézményeknek. Az „önfenntartásra készülő-kényszerülő” intézmények úgy tapasztalják, hogy a tudáspiacon van erre (még egyelőre – amíg tudatos hitelrontással kárt nem tesznek benne) fizetőképes kereslet – ha nem is 50 000-re tehető, mint ahogy állítja megnyilatkozásaiban.

Kik jelentik ezt a keresletet? Nyilván sokan saját munkaerejük árát áldozzák a tanulásra. Úgy gondolják: megtérülő beruházás ez „emberi erejükbe”. De a befizetők jelentős része még ma is munkáltató. Jelentős részben a reálgazdaságban működő munkáltató. Mert ezt jó beruházásnak gondolják. Miért is?

Kifejezetten a gazdaságban betölthető munkakörökre tervez az andragógusképzés szakirányai közül több is. Személyügyi szervező, humánmenedzser stb. Ha a gazdaság jelentős motorja a kompetens munkavállaló –ezt Ön sem tagadja –, akkor egy gazdasági vállalkozás hatékonyságában fontos szokott lenni, ha a munkaerő kiválasztása is szakszerű.

Kiválasztása? Legalább annyira képzése, folyamatos átképzése is! A világgazdaság élvonalában a legkorszerűbb termékeket előállító (akár multinacionális) vállalkozások ezt jól tudják: hiszen egy-egy új termék előállítása rendre új tudásokat, új szakmai kultúrákat kíván. Az andragógiát ismerők körében jellegzetes „szemléltető eszközként” emlegetik – némi túlzással – a „McDonald’s Egyetemet” mint a cég saját és sajátos képzési, továbbképzési rendszerének csúcsát.

Az talán az Ön számára is nyilvánvaló, hogy ezeket az ifjakat, felnőtteket nem a gyereknevelés (a pedagógia) hagyományos eszközrendszerével tanítják. Az andragógia módszertanát alkalmazzák.

A felnőttképzés nemzetközi összehasonlításában a hazánkról szóló statisztikai adatok nem hízelgőek: a rangsor végén helyezkedünk el. Jóformán alig van felnőttképzési intézményhálózat – mert még nincs elég képzett szakember!

Ugyan az Európai Unió több fontos nyilatkozata, határozata az öreg kontinens gazdasági versenyképességének őrzésében-helyreállításában rendre az életen át tartó tanulás fontosságát hangsúlyozza, feladatainak, intézményeinek további gazdagítását sürgeti. A titokzatos 3L betű (lifelong learning) valóságos szlogen a nálunk fejlettebb Európában, nem egy sikeres távol-keleti országban is.

Ezúttal – az Önnek szánt leckében – az életen át tartó tanulásnak csupán gazdasági jelentőségét emlegetem. Nyilván fontos szerepe lehet a felnőttkorban is folyamatosan – támogatott környezetben – megszerzett megannyi új és új tudásnak az egészség-magatartásban, a családi életben, a helyi közösségek, települések közéletében, még tán az erkölcsi tudat karbantartásában is, nem beszélve az állampolgári magatartás kultúrájáról.

Kedves Elnök úr! Ugocsa non coronat?

Tisztelettel üdvözli – és nem kéri el az ellenőrzőjét (hiszen Önnel e témában az andragógia és nem a pedagógia eszközrendszerével állok tanító kapcsolatban).

Trencsényi László egyetemi docens (pedagógus)

 

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.