Miklós Gábor: Szegénylázadás?

Európa szegénygettója lázadt fel – írja egy bolgár internetes lap publicistája. Határozottan fogalmaz, de az ottani sajtó alapvetően képtelen kezelni a történteket. A kollégák valahogy nem értik, miként történhetett, hogy a tömegek az utcára mentek. Igaz, a kifizethetetlen villanyszámla vitte ki őket a balkáni télutóba, de a tiltakozás hamar újabb követeléseket emelt a magasba. Plovdivban például a minap már nyilvánosan elégették az ország alkotmányát. Az államfőnek pedig olyan követeléscsomagot adtak át, amelyben alapvető alkotmányreformot követelnek.

A fő jelszavak között szerepel: ne vegye át az igazgatást egy átmeneti szakértői kormány, ne oszlassák fel a parlamentet. Inkább hívjanak össze alkotmányozó nemzetgyűlést, a mostani pedig csökkentse a monopóliumok hatalmát. A villany-, gáz- és fűtésszámlákat nem fizetik ki, amíg a kormányzat nem teljesíti követeléseiket – hirdettek újfajta polgári engedetlenséget a bolgárok. Tiltakoznak a rossz felsőoktatási rendszer ellen, amely nem a munkaerőpiacra képez, tiltakoznak a mindent ellepő korrupció, a politika és a bűnözés szövetsége miatt is.

Az elégedetlenek mentek az utcára. Már ismerjük őket Spanyolországból, más dél-európai tagállamokból. Ott elsősorban a fiatalok tiltakoztak, akik képtelenek munkát találni, hiába keresik helyüket a világban. A bulgáriai tüntetés más. A felvonulók közt húsztól hatvanig ott van mindenki. Az országban a bal- és a jobboldal kormányai váltották egymást az elmúlt húsz évben.

A politikai elit két fele sajátos kártyalapot mintáz. Nehéz felismerni a különbséget. A nép időnként szeretne megszabadulni tőlük, ilyenkor messiásokat keres. A posztkommunisták után jöttek a demokraták. Utánuk visszaszavazták az előbbieket. Lázadás kergette el őket tehetségtelen kormányzásuk miatt. Külföldi pénzügyi ellenőrzés mellett kormányoztak ismét a jobboldaliak. A nép erre hatalomra emelte az egykori gyermekcárt, II. Simeont. Ő sem vált be, újra a posztkommunisták következtek, akiket egy fekete öves rendőrtisztből lett politikus váltott le jobboldali mezben. Most ő is lelépett. A társadalmi csömör utcára áramlása kergette el. Afféle erős emberként nem viselte el, hogy a nép szinte felkelt ellene. Még megpróbálkozott a közműdíjak csökkentésével, még újraállamosította volna a monopóliumokat. Nem jött be. Láthatóan egyetlen pártnak sem jön be. Nincs megoldásuk arra, hogy a társadalom úgy látja, a rendszerváltás holtvágányra futott, s ezért az egész politikai osztályt akarja elkergetni.

Így messziről olvasva elég irreálisak a követelések. Ellenőrizhetné-e a politikát EU-tagállamban egy „társadalmi szakértői tanács”? Kérdéses. Leváltható-e egyáltalán a képviseleti demokrácia? Segít-e a bajokon a képviselők visszahívhatósága? És minden rendbe jön-e csak attól, ha olcsóbb lesz a villany? A bolgár utca nem töpreng ezeken a kérdéseken. Változást akar, jövőt, amiben bízhat. A politikusok kínálatában nem bízik, úgyhogy maga áll elő új csodagyógyszerekkel.

Boriszov távozó bolgár kormányfő (balról a második) nézi a tömeget a szófiai parlament épülete előtt
Outgoing Bulgarian Prime Minister Boiko Borisov (2nd L) looks at supporters as he walks outside the parliament in Sofia February 21, 2013. Bulgaria's parliament accepted the government's resignation on Thursday after a spate of violent protests over high utility bills, opening the way for an early election and underscoring anger in Europe over weak growth and austerity. Borisov, who had won praise from investors by cutting the Balkan state's budget deficit, is now struggling to rebuild support among voters weary of persistent poverty and graft. REUTERS/Stoyan Nenov (BULGARIA - Tags: POLITICS CIVIL UNREST)
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.