Mindenki tudta, de nem mindenki fogta fel, hogy mit is jelent az, hogy a legjobban megtérülő családi befektetés a gyermekek taníttatása. Egy országban, ahol befektetni sem volt mit, miért éppen a gyerekeik taníttatására takarékoskodtak volna az emberek. Voltak természetesen kivételek. De az általános szemlélet az maradt, hogy majd az ország befektet, hiszen a tudás neki kamatozik. Azok, akik a diplomások röghöz kötése mellett a leghangosabban kardoskodnak, most is így gondolkodhatnak.

Amerikai ismerőseinknek két évvel ezelőtt a Kaáli Intézet segítségével végre gyermekük született. Értelmiségiek lévén, tavaly vállalkozásba kezdtek, hogy majd ennek a hozadékából a legjobb iskolákban taníttathassák lányukat. Tudom, minden példa sántít, de gondolkodni lehet rajta. A ma iskolás gyermekeket nevelő szülők még hordozzák a múltunkat, a nagyszülők pedig átörökíthetik unokáikra az ő vízióikat. Kevés család rendelkezik olyan anyagi tartalékokkal, hogy menedzselni tudja gyermekét. A diákhitel pedig kockázatos, és nem is fedezi a költségeket. Ezért sem megoldás az, hogy egyik hónapról a másikra kihúzzuk az eddigi védelmi rendszert a mostani iskolások és családjaik, illetve a felsőoktatási intézmények dolgozói alól.

Sokat kellene beszélni ezekről a kérdésekről, tisztességes átmenetet kellene kialakítani azért, hogy a tudásjavakhoz való hozzáférés esélyteremtő, ösztönző, minőségében és nagyságrendjében is a kornak megfelelő, versenyképes legyen. Ez az intézmények, a gyerekek, az ország, a nemzet jövőjének kulcsa.

Ami a kormány kezében van.

Kérdés, hogy milyen ajtót nyitnak vele. Az igazságtalanságok, politikai meggondolások és a kapkodás miatt születő anarchiához, vagy az arányos teherviseléshez, a társadalmi felemelkedéshez és minőségi szolgáltatáshoz vezető kapukat.

Húsz éve próbálkoznak a kormányok az oktatás terheinek arányos megosztásán a polgárok és az állami költségvetés között. Most ismét győzött a felelőtlenség. A kormány maszatol: nem meri kimondani, hogy a költséges és nem eléggé hatékony felsőoktatás fenntarthatatlan. Harakirire kényszeríti az intézményeket, hergeli az oktatói kart és a hallgatókat. Befagyasztja a tanulmányi lehetőségeket, a nagyvilágra nyitott kapukat bezárja. Egymás ellen uszítja az embereket, hogy a romok eltakarításával nyerjen politikai támogatást, restaurálja a felsőoktatást és önmagát.

A szerző tanár

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.