Gyurcsány Ferenc évértékelőjében leszögezte, hogy világos választóvonalat kell húzni „a demokraták tévedései és az önkény embereinek bűnei” közé, és aki ezt nem teszi meg, az Orbán Viktor szekerét tolja, vagyis az önkényuralmat szolgálja, mivel „Magyarországon ma önkényuralom van!”

Én lelkesen támogatnám ezt a vonalhúzást. Két megjegyzéssel. Egy. A demokraták tegnapi tévedéseit és bűneit nem kisebbnek, hanem nagyobbnak kell látnunk, ha melléjük állítjuk az önkény mai embereinek tetteit. Ezek visszamenőleg nem csökkentik, hanem növelik a demokrata bűnök és tévedések súlyát – hisz súlyosabbnak mutatják azok következményeit!

Senki nem enyhítheti a lelkifurdalását azzal, hogy a mostaniaknál demokratább volt, náluk többet használt, kevesebbet ártott, és kevesebbet lopott. Nem. Az a vonalhúzogató, akinek valóban az önkényuralom a legnagyobb gondja, és nem a múltjának a terhe, csak kínozhatja a lelkiismeretét azzal, hogy minő önkényuralmat tett és tesz lehetővé az a katasztrofális hitel- és erővesztés, amit a demokraták tévedései és bűnei okoztak.

Kettő. Milyen önkényuralom van Magyarországon, ha nagy nyilvánosság előtt szabadon ki lehet mondani, hogy „Magyarországon ma önkényuralom van”? Részleges és félkész önkényuralom. Ellentétben a rendszerváltás előttivel, amikor Gyurcsány abban az esetben sem tehetett volna legálisan ilyen nyilatkozatot, ha már akkor képes lett volna az önkényuralom azonosítására. Azok a demokratikus intézmények, amelyeket ma folyamatosan csonkolnak, azok a szabadságjogok, amelyeket ma folyamatosan szűkítenek, akkor egyáltalán nem léteztek.

Nem sztálinistának rágalmazott, hanem valóban sztálinista alkotmány volt érvényben, mely szó szerint rögzítette egyetlen párt teljhatalmát, és törvényen kívül helyezte a polgári demokrácia híveit.

A demokratikus ellenzék nemhogy a nyomorgatott Klubrádió, az ATV, a „ballibként” számon tartott napi- és hetilapok nyilvánosságáról nem álmodhatott, de akkoráról sem, amekkorát a gyalázatos módon kisajátított és gátlástanul pártos közmédia biztosít a mai demokratikus ellenzéknek! A demokrácia leépítésével szembeni ellenállás gyöngesége és a kádárista nosztalgia minden közvélemény-kutatás által alátámasztott félelmetes ereje között közvetlen összefüggés van. Aki az utóbbit erősíti, az előbbit gyengíti (tovább), bármily vérmesen gyalázza Orbánt és társait.

Nyilvánvaló, hogy csak az húzogathatja a vonalat hitelesen a mai demokraták és a mai (részleges) önkényuralom emberei közé, akik a régi, teljesen kiépített, megszilárdított önkényuralom bűnei és a rendszerváltás utáni demokrácia tévelygései között is meg tudják húzni ezt a vonalat. És nem hagyja, hogy elmossák. Akkor sem, ha ez a vonal sokak életpályáját metszi át.

Az a kínos igazság, hogy a huszadik századot kevés demokrata élte úgy túl minálunk, hogy teljesen kimarad(hatot)t volna valamennyi részleges vagy teljes önkényuralom szolgálatából. Azok vál(hat)nak közülük hiteles, tehát hasznos és hatékony demokratává, akik ezt a váltást az életükben vállalják, megélik, mint ’56 hőseinek java, és nem akarják holmi „baloldali folyamatosságra” vagy ilyesmire hivatkozva elhitetni, hogy ők az önkény embereiként is a demokráciát szolgálták. Mert ebben az esetben sajnos ők is a demokraták hitelét pusztítják.

Gyurcsány Ferenc értékeli az évet