Tisztelt Miniszter Úr!

Néhány hete elhunyt nagynéném hagyatéki papírjait rendeztem, amikor az iratok között előkerült egy levél a Központi Kárrendezési Irodától: az 1944-ben meggyilkolt nagyapám után járó kárpótlás összegét rögzítették. Ha hozzáteszem ezt a levelet anyai nagyapám 1993-as kárpótlási irataihoz, kicsit úgy érzem, mintha a magyar állam huszadik századi története és despotizmusa jelenne meg ottawai lakásom konyhaasztalán.

Apai nagyapámat a magyar hatóság kergette névtelen, ismeretlen sírba, anyai nagyapámat pedig alig hét évvel később ugyanez ítélte szabadságvesztésre, aztán haláláig tartó emigrációra. A két egymást követő politikai rendszert kiszolgáló magyar közigazgatás valósította meg a származási vagy ideológiai alapú mészárlást, kínzást, deportációt, kényszermunkát.

1981-ben született kanadai magyarként csak kárpótlási papírok, számomra ismeretlen nagyszülők és homályos családi történetek kötnek össze ezzel a sok millió ember számára ismerős tragikus múlttal. Nehéz elképzelni, hogy a mai magyar közszolgák elődei minisztériumokban, kormányhivatalokban, erőszakszervezeteknél és állami cégeknél szerepet vállaltak egy önkényuralmi politika megvalósításában. De bármilyen sokat is változott a világ, egy-egy mai magyar diplomata tevékenysége miatt mégis kapok halvány ízelítőt abból, hogyan néz ki az, amikor a magyar közigazgatás felvállalja a párt öklének szerepét.

Manapság Magyarország ottawai nagykövetségének működését az ideológiai alapú kirekesztés és az egyre hangosabb szélsőjobboldaliság jellemzi. Pordány László ottawai nagykövettől a jelenlegi magyar kormánnyal szemben bírálatokat vagy aggodalmat megfogalmazó kanadai magyarok a „nemzetellenes erők” jelzőt kapták, de a maradandó sérelmet és kárt nem ők, hanem a két ország közti diplomáciai kapcsolat fogja elszenvedni.

A magyar nagykövet egy politikai álomvilágban kezdte kanadai pályafutását. A montreali Magyar Krónikának adott 2011-es interjújában politikailag „egyívásúnak” nevezte a szerinte szinte kizárólag kormánypárti és jobboldali kanadai magyarokat. De a Kanadai Magyar Hírlap kritikái és a Kanadai Magyar Demokratikus Charta megjelenése visszarántotta a valóságba. Ezért 2012-es újévi köszöntőjét a Fidesz–KDNP-kormányt kritikus szemmel figyelő kanadai magyarok elleni uszításra használta fel. A beszéd ma is olvasható a nagykövetség honlapján.

„A küzdelmet a nemzetellenes erőkkel szemben csak közösen lehet megnyerni, ha összefog a nemzet Debrecentől Vancouverig, Kolozsvártól Montrealig, Torontótól Székesfehérvárig, vagy Ottawától Nagykanizsáig”—mondta az ottawai CHIN rádió magyar nyelvű adásában. Nem mindennapi jelenség, hogy szinte háborúról, legyőzendő nemzetellenes erőkről beszél egy fődiplomata. Különösen unortodox, hogy közellenségként az akkreditációt nyújtó ország magyar származású állampolgárait tekinti.

De az sem kóser diplomáciai magatartás, hogy egy európai uniós ország nagykövete hálás köszönettel illet egy hozzá érkező, nyíltan antiszemita levelet. Amikor egy a kanadai szélsőjobboldali körökben is ismert magyar „áruló zsidó nőről” panaszkodott a nagykövethez intézett nyílt levelében, a misszió azt tartotta helyesnek, ha az etnikai alapon gyűlölködő levélírót arról győzködi, hogy a követség is sokat tesz a magyarellenesség felszámolása érdekében. Miután a Kanadai Magyar Hírlap nyilvánosságra hozta a nagykövetségi reakciót és beszámolt a B’nai Brith ez ügyben indított vizsgálatáról, a nagykövet úr elnézést kért és elmondta: nem olvasta el figyelmesen az antiszemita levelet, ezért nem vette észre az első sorban lévő zsidózást.

Következmények nélkül maradt az az eset is, amikor Pordány úr a kanadai SUN TV-nek adott interjúban kijelentette, a Jobbik nem szélsőjobboldali párt, maximum radikális, és nem állt közvetlen kapcsolatban a Magyar Gárdával. Úgy tűnik, hogy súlyos szereptévesztésben él ottawai nagykövetük, amire több alkalommal felhívtuk a figyelmet. Ha Magyarországon megszokott, hogy következmények nélkül lehet közszolgaként uszítani, a közigazgatást felhasználva kirekesztő politikát folytatni, antiszemitákkal levelezni, és a szélsőjobboldalt szerecsenmosdatni, e tevékenységet Kanadában aligha pontozzák fel.

1997-ben azért távozott Gedai Károly nagykövet Kanadából, mert születésnapi üdvözletet küldött a második világháborús bűnökkel vádolt (aztán a kanadai bíróság által felmentett) Finta Imrének. Az ominózus születésnapi üdvözletre Randolph Braham holokauszttörténész hívta fel a figyelmet, távozása után pedig Gedai elegánsan elnézést kért a történésztől és a megbántottaktól tudatlanságáért. Gedai Károllyal szemben, Pordány úr tevékenységét feltehetőleg nem a tudatlanság vagy figyelmetlenség irányítja. Nem egyszeri melléfogásról van szó. Kérdés, milyen elvárásokat támaszt a magyar Külügyminisztérium, a magyar társadalom a diplomatáival szemben?

Azt ugyanis nem várhatja el a Miniszter Úr a nagykövetség által kirekesztettektől, hogy némán és meghúzódva tűrjék verbális lincselésüket, a helyi magyar közösségek ellenünk hergelését, elhallgattatásunkat és a magyarországi fasiszták uszításainak bagatellizálását. Nyílt leveleink, petíciónk és angol nyelvű tiltakozó kampányunk is igyekszik jelezni, hogy a passzivitás és a tétlenség számunkra már nem opció. Bízom benne, hogy Ön sem nézi tétlenül a kialakult helyzetet, és megnyugtató választ nyújt az ottawai magyar nagykövetség célkeresztjében lévő demokratáknak.

Christopher Adam történész, a Kanadai

Magyar Hírlap főszerkesztője,

a HungarianEmbassy.ca kampány

szervezője

 

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.