Amikor egy pártkezdemény interneten és telefonon próbál híveket toborozni, az még rendben van, de amikor Bajnaiék országgyűlési képviselő-jelölteket keresnek így, az sajnálatos. Tulajdonképpen nagyobb merítés kínálkozna a The Voice mellé párosítva, hiszen, mint tudjuk, a mind nagyobb tömeg megszólítása a legfontosabb. 

Valószínűleg azért e furcsa „tehetségkutató”,mert sok szimpatizáns, háttérember csak addig segít, amíg névtelen maradhat, és a támogatás eleve más, mint a jelöltség – egy mocskos kampány személyüket sem kímélő hadjáratára még a nevüket adó segítők is nemet mondanak.

Ettől függetlenül örvendjünk minden új arcnak, friss erőnek, mert elkelnek ebben az agyonizzadt, lesérült, kiégett mezőnyben – még akkor is, ha néhány közülük felkészületlen, már kezdőként fásult, ijedős, rossz esetben támadható. Új erőként csapatra, táborra és hiteles önazonosságra lelni, ráadásul még győzni is, nagyon nehéz. Az ellenzéki terepet, úgy tűnik, hatásosan aknázza alá a kormánykoalíció. Mivel a pénz nekik nem számít, a médiumok nagy részét pedig uralják, a lejáratás teljes arzenálját bevethetik jóval azelőtt, hogy eldől: kik, hol és milyen mezben állnak egyáltalán rajthoz.

Az, hogy mostanában Bajnai Gordon van a célkeresztben, és ennek számára kellemetlen nyomai már fölfedezhetők a népszerűségi listákon, ne tévesszen meg senkit. Ne sértődjön meg Mesterházy Attila se – rá is sor kerül. Az Együtt 2014 szárnyait még földet érés előtt érdemes megsebezni, s ehhez Bajnai renoméját elsősorban Gyurcsány társaságával kell szétbombázni. A szilánkokból juthat a többi potenciális ellenfélnek, akik hol a közepet, hol a balosokat, hol a liberálisokat akarják maguk mögött tudni, s eközben akaratlanul is egymás elől menekülnek, hogy megkülönböztethetők legyenek.

Nem csupán rivalizálásról van itt szó, hanem a fertőzéstől való félelemről. A szereplők legszívesebben sebészi maszkban folytatnának párbeszédet a másikkal, feltételek szikéivel a kézben. Megvan ehhez az érzelmi asszisztencia: sérelmek a régi időkből, új véraláfutások a mából. Az előéletek utóélete politikai labirintussá alakul. Az összefogást várók ezt nagyon nem méltányolják, a bizonytalanok a bizonytalanságot érzik, az a bizonyos közép pedig az „elmúltnyolcévezés” kórusát hallja.

A potenciális ellenzéknek előbb-utóbb tisztáznia kell, hogy ebben a labirintusban merre indul el, a sok közül melyik csapdát választja, s azt hogyan indokolja, mert mindegyik nem kerülhető el.

A Fidesz által vezényelt oxigénelvonás a kezdeti stádiumánál tart, s ha már ebbe beleszédülnek, az történik majd velük, amitől szégyenlősen vagy kivagyian, elhatárolódási versenyben vagy álobjektivitást mímelve rettentően tartanak – hiába kószálnak külön-külön, egyetlen nyájba lesznek terelve, mégpedig a vesztesekébe. A Fidesz szándéka éppen annak kikényszerítése, hogy integritását mindenki egymás ellen védelmezze – elfelejtve, hogy ez a mágnes választókat taszító pólusa.