Időben szólunk: most aztán Brüsszel alaposan kihúzta a gyufát Orbán Viktornál. Van ugyanis, amiben nem ismer tréfát. A fociban és a pálinkában (szakszerűen: gyümölcspárlat) biztosan nem.

Valamirevaló protokollfőnöknek ma már alapfokon tudnia kell Magyarországon, hogy a miniszterelnöki látogatások etikettjéhez hozzá tartozik egy kupica pálinka. Nem vitatható, hogy kormányfőnk a magyar néplélek alapos ismeretéről tett tanúbizonyságot, amikor a választás után a legfontosabb intézkedések egyikeként lehetővé tette az adómentes otthoni pálinkafőzést. Addig is tudtuk, azóta meg különösen, hogy a magyarban ott lakozik az igény a pálinkafőzésre. Csak hagyni kell felszínre törni. Mióta kitört a szabadság, sokan kotyvasztanak pálinkát azok közül is, akik előtte különösebben nem is szerették vagy itták.

Hobbi lett belőle, amiért áldozni is hajlandó a magyar, akár annyit is, hogy a végén többet költsön rá, mint ha megvenné a boltban. A szabad pálinkafőzésben sokaknak nem a spórolás a lényeg, hanem a főzés szabadsága, de azért teljes adóval még nekik sem ízlene annyira a pálinkájuk.

Egyelőre nem látszik a megegyezés lehetősége: az egyik oldalon ott áll az EU, amely a társulási szerződésünkre hivatkozik, és védi az elveit, a másik oldalon Orbán, aki ugyanezt teszi, és azt mondja, csak a testén keresztül vehetik el a magyartól a szabad (következésképpen adómentes) pálinkafőzés jogát.

Mindenesetre a házi pálinka adójával biztos nem szerez nálunk sok hívet magának az EU, amely éppen most indít a tagságot népszerűsítő kampányt Magyarországon is.