A tavalyi ősz hosszú vitái során a vállalkozói oldal valamennyi képviselője folyamatosan hangsúlyozta (én magam is), hogy a két kötelező bértarifa növelése közgazdaságilag nem indokolható, mert a magyar gazdaság teljesítménye tartósan negatív tartományban vesztegel; a vállalkozások erőtlenek, és költségviselő képességük határára érkeztek. Mégis egyezségre jutottunk a kormánnyal és a szakszervezeti partnerekkel az emelt bértételekben, mert nem hagyhattuk figyelmen kívül, hogy az üzleti szférában 620 ezer ember izgalommal várja a kötelező jellegű béremelést.

Olyan munkavállalók, akik az elmúlt években (évtizedekben) végig az „árnyékos” oldalon álltak, és most a krízis, valamint a hektikus munkaerőpiaci mozgások legkiszolgáltatottabb szereplői. Sokuknak nincs szakmája, nincs nyelvismerete, és legtöbbjüknek sajnos szervezett érdekvédelme sincs. Több alkalommal mondtam: felelősségünk van a sorsuk alakulásában. Nem engedhetjük el sok százezer munkavállaló kezét, nem hagyhatjuk őket cserben a válság kritikus időszakában. Csak annyit kértünk a munkaügyi kormányzat képviselőitől, hogy a legnehezebb helyzetben levő ágazatok vállalkozóit (munkáltatóit) átmenetileg segítsék az új bértételekre való ráállásban. Nem a két szép szemünkért, hanem azért, hogy a tarifanövelés ne vonjon maga után tömeges vállalati bedőléseket és elbocsátásokat. Gondoljunk csak az évek óta negatív áramlatban sodródó bolti kiskereskedelmi és vendéglátás ágazatokra, amelyekben százezres nagyságrendben dolgoznak alacsony bérű munkavállalók. Nem véletlen, hogy az átmeneti támogatást igénylő munkahelyek jelentős hányada (hozzávetőlegesen a fele) e két ágazatban található. És ne feledjük: a nemzeti adóhivatallal az idén kiépítésre kerülő online rendszerhez szükséges kétszázezer pénztárgép cseréjére is itt kerül sor, nagyobb részben a vállalkozók költségterhére.

Tizenegy ágazat munkáltatóinál csaknem 250 ezer munkavállaló esetében vállalták a kormányoldal képviselői, hogy féléves időtartamra az emelés bértömegét és annak járulékát költségvetési forrásból támogatják mintegy tízmilliárd forintos keretösszegben. Megállapodtunk abban is, hogy a támogatáshoz a lehető legegyszerűbb módon juthatnak hozzá az érintett vállalkozások, így gyorsan és kevés adminisztrációval segíthetünk szorult helyzetükön. Az intézkedés bevezetéséhez szükséges az állami költségvetésről szóló törvény módosítása, ezt követően adható ki az irányadó rendelet.

Az utolsó szakmai anyagot (nem normaszöveget) január utolsó harmadában véleményeztük, és nyomatékosan kértük, hogy az Országgyűlés már az első tavaszi ülésnapján (február 11-én) módosítsa a költségvetési törvényt, és közvetlen ezután jelenjen meg a részleteket is tartalmazó új regula. Nyilvánvaló, hogy a súlyos helyzetben lévő vállalkozásoknak csak az előfinanszírozás az érdemi segítség, azaz ha a szükséges pénzügyi források a többlet bérköltségek felmerülését megelőzően jutnak el a rászorultakhoz. Február 20-án (jegyzetem írása napján) még mindig nincs benyújtott törvényjavaslat, nincs kormányrendelet-tervezet, csak „téli álom” és ígéret. Az elhúzódó jogalkotás negatív következménye az lehet, hogy már nem lesz kinek eljuttatni a költségvetési támogatást, mert vagy a vállalkozás szűnik meg, vagy a dolgozó ember munkaviszonya. Érthetetlen a körülményeskedés, és teljességgel elfogadhatatlan, hogy akár ha időlegesen is, magukra hagyják a 250 ezer ember sorsáért felelős munkaadókat. Lassan vége a februárnak is, de a támogatásból egy huncut fillért sem láttak az érintett munkáltatók, és már most biztosnak látszik, hogy két, de valószínűsíthetően inkább háromhavi többletköltséget először „lenyeletnek” a vállalkozókkal, és majd csak egy későbbi időpontban kompenzálják. Arra már most rossz gondolni, hogy a jogszabályok hatálybalépését követően mennyi időt fog igénybe venni a többezernyi támogatási kérelem összegyűjtése, iktatása, elbírálása és a pénz átutalása. Talán újabb heteket-hónapokat?

Ma már azt is tudjuk, amit tavaly decemberben csak a legelkeseredettebb pillanatainkban gondoltunk: azt, hogy a 2013. év a 2012. év kópiája lesz. Az egy helyben topogó gazdaság, a beruházási passzivitás és a szociális problémák halmozódásának éve. Derűlátásra nem sok okunk van. Ezért tartom különösen súlyosnak és sérelmesnek a jogalkotási késlekedést. A negatív spirál potenciális áldozatai lehetnek az életben maradásukért küzdő tőkeszegény hazai vállalkozások és a legalacsonyabb bértarifáért dolgozó kisemberek. Velük nem törődni, őket várakoztatni elfogadhatatlan eljárás.

*A szerző a Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetségének főtitkára.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.