Integrációs biztost küldetne a keleti tagállamokba az Európai Unióval a duisburgi városi tanács – adta hírül az MTI. A biztosoknak, írta a tekintélyes Frankfurter Allgemeine Zeitung, a szegénység elleni harcot kellene irányítaniuk. Elsősorban Bulgáriáról és Romániáról van szó, de a cikk szerint a jugoszláv utódállamokban is esedékes lenne ilyen komisszárok alkalmazása.

A dolog érthetőbb, ha figyelembe vesszük, hogy 2014-től megszűnnek Németországban a bolgár és a román állampolgárokra vonatkozó munkavállalási korlátozások, s akkor – ettől tartanak a német városvezetők – tömegesen vándorolnak majd a szegénység elől Nyugatra a bolgárok és a románok. Az okokat – a menekülésre kényszerítő nyomort – a helyszínen kell megszüntetni, szögezik le, s állítják, a szegénységi migráció ellen helyben kell és lehet jobban küzdeni. Jó ötlet.

Olcsó lenne azon viccelődni, hogy mit tennének a német városatyák által Keletre küldendő civilizátorok, hogyan állítanák meg a középosztályok süllyedését, fékeznék le a mélyszegénységben élő kisebbség (értsd a romák) útnak indulását. Az eddig sem aggasztotta a német városvezetőket, hogy a román orvosok, a bolgár programozók, a magyar mérnökök vállaltak munkát náluk, telepedtek le Németországban. A lengyel takarítónők, kisiparosok, a lakáskarbantartó vállalkozók miatt sem fújtak riadót.

Nem hiszem, hogy csak a romániai, bulgáriai szervezett bűnözők, esetleg a kolduscsapatok riasztották meg a németeket. Inkább arra gyanakszom, hogy felismerték, nincs stratégiájuk a balkáni tagállamokkal való távlatos együttélésre. Nincs ilyen egyébként régebbi EU-országokra sem. Látjuk ezt, miként kezeli a német közvélemény az elhúzódó görög pénzügyi válságot, hányszor leplezi le a nyugat-európai sajtó a görögök (bolgárok, magyarok stb.) civilizációs és morális deficitjét. Ha a gazdaságok nem fejlődnek, ha nincs kereslet a kiszervezett alkatrészgyártók termékeire és az olcsó üdülőhelyekre, akkor kitör a pánik. Ilyenkor keveset gondolkozunk azon, hogy amikor a volt szocialista tömb az EU-hoz, az EU-ba integrálódott, egyben munkahelyek tömege is megszűnt. Elenyészett a könnyűipar, az élelmiszer-termelést a nyugati (nem utolsósorban német) kereskedelmi multik igényeinek vetették alá. Ez is oka a menekülésnek.

A korábbi integrációs utakat feltörték, az újak ezeket csak részben pótolják. Nyugaton azt is kénytelenek észlelni, hogy a szegény tagállamokban növekszik a szélsőséges politikai erők befolyása, sokaknak elmegy a kedvük a demokráciától. Vannak új politikai menekülők is.

Készíthetnénk új mérleget. Amiben benne lenne az is, hogy Európa gazdagabb része mennyit gazdagodott az elmúlt 23 évben az integrációtól, az új piacokon szerzett profit miként gyarapította ezeket a társadalmakat. Másfelől a helyi társadalmaknak valóban nincs stratégiájuk a mélyszegénység felszámolására, a romák nagyon is sokeredetű problémáira. De képesek lehetnek-e ezen kiküldött civilizátorok segíteni? Aligha.