Patkányok csapdája
„Ugyan mi a jó francnak köllene nekünk felvenni a kesztyűt ezekkel a retardált erkölcsű és szellemű csatorna felszíni uszadékokkal? Miért köllene mindannyiszor konfrontálni, belesétálni a patkányok ásta csapdákba? Ki nem szja le, hogy az És, MaNcs és egyéb trágyalétől bűzlő istállóalja csatornák miről puffogtatják kifele a gázneműt?” Ilyen egészséges magyarsággal inti konfliktuskerülésre a Fidesz barátait „kerekferko” a Gondola fórumán. Ahol a téma: „Zsidózik a Magyar Narancs”. Azt is írhatták volna, hogy buzizik.
Öt éve dolgozik szinte észrevétlenül a Fidesznek a nagyvilág egyik leghírhedtebb kampányguruja. Őt vette észre, róla írt hosszú cikket Rényi Pál Dániel a Magyar Narancsban. Arthur J. Finkelstein négy évtizede szolgálja az amerikai republikánusokat. Őt tartják a negatív kampányok keresztapjának. Ő csinált szitokszót a liberálisból. Ő szoktatta hozzá megbízóit, hogy ne legyenek gátlásaik a sötét trükkök alkalmazásában, a jellemgyilkosságban, az elvtelenségben. Finkelstein nagyszabású kutatásokkal mér(et)i föl a választók előítéleteit, azt, hogy milyen kategóriákat utálnak a legjobban, és erre az utálatra építi a kampányait. A Fidesz háttérintézményeivel is ilyen „negatív mintákra fókuszáló attitűdvizsgálatokat” végeztet.
Finkelstein három évtizeden át kovácsolta a homofób Jesse Helms sikereit. Ő irányította a szenátor kommunikációját, melyben a buzizás jelentős szerepet kapott. Finkelstein eközben stabil élettársi kapcsolatban él egy férfival, akivel két gyermeket nevelnek.
Finkelstein öntudatos zsidó. Az utóbbi években elsősorban Izraelben tevékenykedik. A mérsékelt és a szélsőséges zsidó nacionalisták összeboronálásán fáradozik. Dél-Karolinában viszont nem habozott „rádolgozni” megbízója demokrata riválisának zsidó származására.
2004-ben az akkor még egyértelműen a „ballib” sajtóhoz sorolt Index leleplezte, milyen szövegekkel buzdítja zárt körben Ron Werber az MSZP aktivistáit. Súlyosan el is ítélte őt egységesen az összes fontos „ballib” lap. A Mancs, az ÉS, a Figyelő, a Népszabadság stb.
Werber neve lassan egy évtizede működik folyamatosan és elevenen a Fidesz sajtójában mint hatásos szitokszó. Nem akarom én őt lebecsülni, de hát ki ez az ember egy Finkelsteinhez képest?! Hol tud ő olyan kampánypiszkító, elvtelenítő, gátlástalanító, jellemgyilkoló gyakorlatot, kapacitást fölmutatni, mint Finkelstein? Képzeljük el, mit tudna alkotni a Fidesz kommunikációs armadája ebből a sztoriból, ha ez a sötét úriember az ellenfeleik szolgálatában állna! De így? Megjelent pár ismertetés a kis példányszámú hetilap cikkéről, és ezzel a történet elhalt. Csak reménykedünk, hogy nem végleg.
Csodálkozzunk? Nem így szokott lenni a hasonló esetek többségében? És hogy kellene lennie? Militáns kurzussajtónak kellene a militáns kurzussajtóval szembenállnia? Vagy jól van ez így, hogy az ártóképes tények ennyire aránytalanul hatnak? Nyilván mértéktartó és mértékadó, független sajtónak kellene uralnia a nyilvánosságot, melynek politikai korlátozottságai nincsenek, szakmai normái erősek. Az elvi válasz éppoly könnyű, mint amilyen nehéz a gyakorlati.