Nincs tévedés: „Mesterségesen képzett, céhszerű kényszerszövetségek, az ezekbe belekényszerített tagsággal (...) Képviseleti monopóliummal, ami kapcsolódik bizonyos állami előírásokhoz. Ez különösen a vezető testület megválasztására, a követelések és érdekek artikulálására vonatkozik. Különböző formáit túlnyomóan a totaliter rezsimekben találjuk meg” – írja a lexikon az állami-autokratikus korporativizmusról és a benne létező „társutas” korporációkról. 

A szócikk a múltról szól, de a máról is beszél: az iparkamaráról, a formálódó agrárkamaráról meg a hökökről, amelyek az orrunk előtt fizetik vissza a kormánynak a verseny- és demokráciamentesítő politikai gyámkodás árát.

Erős pártbefolyás alatt álló, alapvetően önérdek-érvényesítéssel, a civil státuszuktól idegen gazdasági tevékenységekkel meg politizálással foglalkozó, a jobboldallal kokettáló hallgatói önkormányzatok képét rajzolják elénk a hírek – de annál azért összetettebb a dolog, mint hogy vannak a jobbra igazodó hökök meg van a „baloldali” HaHa (aki nem hiszi, olvasson utána, hova küldte el Gyurcsány 2006-ban az aktuális egyetembuherálás ellen szervezkedő hahásokat).

Az Orbán-kormánynak vélhetően nem az a baja a Hallgatói Hálózattal, hogy nem elég jobboldali, hanem az, hogy nem befolyásolható – és a hökszervezetekkel sem a jobboldaliságuk miatt kooperál. A mindenkori hatalomnak kézből etethető, opportunista „diákvezérek” kellenek – meg olyan nemtörődöm diákok, akik megválasztják és eltűrik a lefelé rúgó, felfelé nyaló érdekvédőket.

A hallgatói önkormányzatokat a pártberkek átható lápvilágillata lengi be: a most éppen nagyon jól látható, listázó, feljelentgető, választásokat manipuláló hivatásos érdekvédők ritkán látható közéleti mélységeket mutatnak meg, miközben egyre feljebb törnek. A közpénzekkel öntözött dús televényből – néhány karakteres jobbikos arc mellett – előbújt már egy-két gyorsan növekvő konzervatív palánta: például a politikusi lét megpróbáltatásait Orbán Viktor bizalmából a BKK Közút vezérigazgatói székében kipihenő MDF-likvidátor, Almássy Kornél, vagy az oktatásbiznisz fideszes önkormányzati megbízásokkal kitömött sikerembere, Ekler Gergely.

A legprofibb hökösök immár a spájzban (a parlamentben, a közigazgatásban, a pártközeli cégekben) dézsmálják a közös befőttet, a második vonal pedig most pedálozik a bejutásért a kormánynak tett, hallgatói szemszögből árulásnak tűnő szolgálatokkal.

Ha a lankadatlan érdekharc nyomán a diákok valahogy úgy járnak, mint az ipar meg a mezőgazdaság – ti. alaposan meg lesznek védve, abban az értelemben, ahogyan az a Selmeczi-féle szótárban szerepel –, ne csodálkozzanak. Éppen a miniszterelnök (aki anno maga is egyetemi diákvezetőként startolt, vagyis otthonosan mozog ezen az ingoványon) jelölte ki a pályát, amikor egy másik érdekvédelmi ügyben úgy fogalmazott: „véleménykifejezés van, botrány, balhé nincs”. A hökök értenek a szóból – a többieknek meg az NNI vagy a TEK elmagyarázza.