Egy módon szúrhatott volna ki még jobban Silvio Berlusconival XVI. Benedek: ha nem a hó végével, hanem azonnali hatállyal mond le. Így is épp elég médiafelületet vett el az európai politika Olaszhonban Lovagnak becézett önjáró lövegétől. Hát még akkor, ha éppen pápaválasztó konklávé zajlana, ráadásul olasz esélyesekkel.

Közvélemény-kutatási adatokat már csaknem két hete nem közölhetnek az olasz szabályok szerint, így nem ismerhetjük a küzdelem pontos állását a jobboldal, a baloldal, illetve a centristák között a hajrában, a vasárnap–hétfői parlamenti választások előtt. A legutolsó felmérés szerint Berlusconi és a Szabadság Népe (PdL) néhány, de a statisztikai hibahatárt meghaladó százalékponttal van lemaradva a balközép és vezetője, Pier Luigi Bersani mögött. Nem világos, labdába rúghat-e majd, s ha igen, mekkorát, Mario Monti, az olasz politika reformere, Bajnai Gordonja, akiről szintén nem tudni, átmeneti figura volt-e, vagy több is van még benne. Kedd esti, nagy sikerű milánói nagygyűlése nyomán ráadásul a szerdai olasz sajtó egy vicces alakot, Beppe Grillót és tiltakozó mozgalmát, az Öt csillagot sztárolta.

Egy biztos: óriási küzdelem folyik a csaknem egyharmadnyi bizonytalan szavazókért. Berlusconi mindent bevet, remek platformot találva örök feltűnési viszketegségének is: bizonyos esetekre kilátásba helyezi, hogy leissza magát vagy felveszi a Julius Caesar nevet. Már ha nem éppen bírósági szexügyével lesz elfoglalva. Ígérget is, például adóamnesztiát vagy az ingatlanadó eltörlését.

Az olasz politikai paletta újabb nagy átalakulása zajlik. A választók kritikusak a nagy pártokkal, amelyek inkább a Fidesz–KDNP-hez hasonló felépítésű, habár állandóan változó nevű választási pártszövetségek. Az elégedetlenséget olyan korrupciós botrányok is fűtötték az elmúlt hónapokban, mint az Eni energiavállalat, a Monte dei Paschi di Siena bank, a világ legrégebben működő pénzintézete, legújabban pedig a Finmeccanica hadiipari konszern ügye.

A választások általános kontextusát pedig természetesen az euróövezet évek óta húzódó válsága adja. Egy szakértő szavaival: az eladósodott Olaszország borotvaélen táncol. Legyünk őszinték: itt, Budapesten (vagy Celldömölkön) tökéletesen mindegy, hogy kapnak-e adóamnesztiát az olaszok. Az azonban a legkevésbé sem az (mint ahogyan Brüsszelben, Berlinben, Párizsban sem), mi történik az EU negyedik, az euróövezet harmadik legnagyobb, ráadásul szerkezeti problémákkal, növekedési és finanszírozási gondokkal küszködő gazdaságával. Hogy Róma a probléma, vagy a megoldás része-e.

Érdemes emlékezni, mekkora port vert az uniós szinten amúgy jelentéktelen méretű görög gazdaság bedőlése. Ha ez megtörténne Olaszországgal is, akkor nem azért sötétülne el az ég, mert lement a nap, hanem mert egy hegy állt az ablak elé. Németország és az EU gazdagjai pedig újra fizethetnének: PIN kód, jóváhagyás, PIN kód.