A büntetőjog nyelvén fogalmazva „szándékon túli eredmény” születik, amikor valakit pofon vágnak, emiatt elesik, beveri a fejét és súlyos sérülést szenved. A parlament által a napokban elfogadott új polgári törvénykönyv esetében is ilyesmi történt: az élettársi viszonyt egyszerűen csak ki akarták szorítani, észre sem venni, eközben még az sem tűnt fel, hogy viszont az egynemű, bejegyzett élettársak hozzájuk képest minőségileg jobb helyzetbe kerültek, például a házastársakra vonatkozó szabályok szerint örökölnek.

Mi következik ebből? Ha az azonos nemű párok az anyakönyvvezető előtt nyilvánítják ki együttélési szándékukat, közöttük hivatalosan elismert életközösség jön létre. Ez jó. Miként az is, hogy az ilyen kapcsolatban élő emberek társuk halála után az általános szabályoknak megfelelően jutnak örökrészhez.

Az viszont már korántsem természetes, hogy azok, akik valamilyen okból nem kívánnak házasságot kötni, hanem az élettársi kapcsolatot választják, jogilag nem alkotnak családot. Akkor sem, ha közös otthonba költöznek, s gyermeket is nevelnek.

A kormányoldal szerint az ilyenféle együttélés nem több, mint a polgári törvénykönyv által szabályozott szerződéses jogviszony. Mint ha csak egy céget alapítottak volna, amelynek célja nem a profitszerzés, hanem a közös háztartás működtetése. Pontosabban: a gyerek felé család, egymáshoz képest két, elvileg szinte idegen alkotja.

Az Alkotmánybíróság szerint a családjogi törvényben a család fogalmát indokolatlanul szűkre szabták, amikor kimondták, hogy annak alapja egy férfi és egy nő házassága. Ez a kétharmados többséget persze nem zavarja, hiszen az alaptörvény negyedik módosításával már alkotmányos rangra emelnék, hogy márpedig házasság nélkül nincs család. Kész szerencse, hogy azt legalább elismerik: a szülő és a gyermeke házassági anyakönyvi kivonat nélkül is családi kapcsolatban állnak egymással.

A helyzet így viszont még furább, hiszen az élettársi kapcsolatban élő anya és apa nem alkotnak egy családot, külön-külön viszont a közös gyermekükkel igen. Egy helyett így mindjárt két családnak örülhetünk. Vagy inkább szomorkodnunk kellene a jogalkotó korlátoltsága miatt? Alighanem ez utóbbi fordulat áll közelebb az igazsághoz. Már csak azért is, mert Magyarországon a gyermekek mintegy negyven százaléka házasságon kívüli kapcsolatban születik. Aki ezt nem hajlandó tudomásul venni és tiszteletben tartani, az hihetetlenül elvakult.

Az új polgári törvénykönyvet előkészítő szakmai grémium még úgy gondolta, hogy a szabályozást az élethez kell igazítani, mert fordítva nem működik a dolog. Vagyis: el kell ismerni, hogy a házasság intézménye helyett egyre többen választják a kevésbé formalizált élettársi kapcsolatot. Ennek pedig, akár tetszik valakinek, akár nem, családjogi konzekvenciái is vannak.

Az együtt élő felek otthont teremtenek, közösen vagyont szereznek, felelősséggel viseltetnek egymás iránt, mit több, gyermeket nemzenek, akit általában felelősséggel fel is nevelnek. Hivatalos papír nélkül. Változatlanul hiányzik viszont a jog teremtette biztonság, ami a feleket társuk halála vagy az életközösség megszűnése esetén kiszolgáltatottá teheti. Általában a gyengébbet.

A bigott kereszténydemokraták persze minderről másként gondolkodnak, és el is érték, amit akartak: a polgári törvénykönyv családjogi szabályai közül száműzték az élettársi kapcsolatra vonatkozó rendelkezéseket. Vajon a valóságot is képesek lesznek a saját képükre formálni?