Senkinek sem lehettek kétségei afelől, hogy a rendőrség, és talán nem csak ők, a kezdetektől folyamatosan rajta tartotta a szemét a diáktüntetéseken. Mondjuk, aligha tehettek mást egy olyan demonstrációsorozat esetén, amelynek nincs megnevezett szervezője, ahol az éppen egybegyűltek spontán elhatározásán múlik, hogy akkor éppen merre, melyik hídra, körútra, campusra tovább.

Hétfőig a tüntető diákok sem vitatták, hogy a rendőrség visszafogottságában „velük van”, de legalábbis úgy teszi a dolgát, úgy biztosította a vonulásuk útvonalait, úgy védte őket a demonstrációjukat esetleg megzavarni próbáló provokátoroktól, hogy közben egy percig sem kellett azt érezniük: korlátozzák őket gyülekezési jogaik gyakorlásában.

„Szimpatikus rendőrség”, skandálták a vonuló diákok, miközben sokan már épp azt rótták fel az ünnepelteknek, hogy túlságosan elnézőek a kiszámíthatatlanul ide-oda vonuló diákokkal szemben. A biztosítás a főleg kormányoldalról sorjázó kritikák dacára sem változott. A rendőrség estéről estére kísérte a tüntetőket, lezárta a keresztutcákat, és a többi, és a többi...

Hétfőn azonban a rendfenntartók szerint a diákok közül néhányan elmentek addig a határig, ahol már vége a barátságnak. Bár valójában már egy héttel korábban átléptek egyesek ezen a határon, amikor az akkori gyűlésen felvetették, hogy hídfoglalásokkal adjanak nyomatékot tiltakozásuknak a hallgatói szerződések alaptörvénybe foglalása és más, a felsőoktatás autonómiáját szerintük súlyosan veszélyeztető intézkedés ellen. Miután a hídfoglalás, mint a nyomásgyakorlás lehetősége, a szélesebb nyilvánosság előtt, a Facebookon is megjelent, a rendőrség is lépett.

„Maximálisan toleránsan kezeljük a spontán diákmegmozdulásokat, de eddig sem engedtük meg, és ezután sem fogjuk eltűrni, hogy bárki, bármilyen megfontolásból megbénítsa a főváros közlekedését”, közölték egy nappal az után, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda „közérdekű üzem megzavarásának előkészülete” miatt nyomozást rendelt el. A nyomozóiroda 15 munkatársa – ahogy a diákok mondták – megszállta az egyetemet, igazoltatott, és egy sor hallgatót kikérdeztek, hogy mit tudnak, ki akart hidakat foglalni, és a többi, és a többi...

Egyesek szerint a hídfoglalásokat senki nem gondolta komolyan, ezért tarthatják indokolatlannak a rendőrség egyetemi fellépését. A jelek szerint azonban a hatóság nem értékelte ezt a fajta humort és egyértelművé tette, hogy eddig és ne tovább. Hídfoglaláshoz nemhogy nem asszisztálnak, a „szimpatikus rendőrség” igencsak morcos lesz, ha csak kísérletet is tesznek efféle erődemonstrációra.

Bő tíz éve, a 2002-es választások után volt már egy hídfoglalás Budapesten. Akkor a politika túlságosan hosszú ideig hezitált, a rendőrség is, a város meg is megbénult. A jelek szerint ez – legalábbis a mostani politikai és rendőri vezetés szándéka szerint – nem ismétlődhet meg. Még akkor sem, ha emiatt már korántsem lesz olyan szimpatikus a rendőrség a tüntetők számára.

Mosolyszünet következik?