Igen nagy vihart kavart az egészségügyben, hogy Szócska Miklós államtitkárnak szégyenszemre egy hét után vissza kellett vonnia az országos tiszti főorvos által bevezetett új fővárosi és Pest megyei járóbeteg-beutalási rendet, annyira használhatatlan.

Arra most nincs módunk, hogy részletesen bemutassuk, kit hová, az ország mely végébe irányított az új rend, legyen elég annyi a Hirlevel. egov.hu közigazgatási és informatikai portál jóvoltából, hogy például a XVII. kerületi betegek nem az általuk megszokott XVII. kerületi Pesti úti rendelőbe, hanem Kőbányára lettek beutalva, a Pesti útra viszont tóalmási és tápiószecsői betegek kerültek, akik még jól jártak, mert az új beosztásnak megfelelően „Székesfehérvárról a szépkorúakat a budapesti Szent Rókus kórház geriátriai járóbeteg-rendelésére tudja csak beutalni a háziorvos”.

Vagy a Leányfalun lakók, akiket a Péterfy Sándor utcai kórházba küldtek fizioterápiás kezelésre, noha a szomszédos, uniós pénzből felújított szentendrei szakrendelőben is van ilyen gyógyszolgáltatás, arról nem is szólva, hogy az új szisztéma még a SOTE rektori hivatalának titkárságára is utalt be betegeket, nyilván azonnali epeműtétre.

Mint látható, elméletileg nem volt ez rossz rend, hiszen végül is minden betegnek jutott gyógyító intézmény, illetve egyetlen gyógyító intézmény sem maradt beteg nélkül. Paller Judit tiszti főorvos szép szavaival szólva átláthatóra, átfedés- és hézagmentesre sikeredett az új beosztás, legfeljebb a lakosságot szüntelen cirkulálásra serkentette, nem mintha nem férne rá az emberekre egy kis országjárás.

Itt azonban okafogyottá is válik a további kötözködés, már csak azért is, mert értelmetlen volna bármiféle eszmefuttatás a kapkodó, át nem gondolt, lóhalálában végzett munkáról, ami egyébként az ellenzék szerint az egész kormányzati munkát jellemzi.

Paller doktornő ugyanis egyáltalán nem kapkodott, az új rendet két és fél év alatt dolgozta ki, feltehetőleg nem egymaga, hanem szintén magasan képzett munkatársaival. Jó, amint azt az éppen soros, másnaponkénti alkotmánymódosításokra és törvényvisszavonásokra adott válaszokból tudjuk, csak az hibázik, aki dolgozik, márpedig itt kétségkívül teljes intenzitással, a szellemi erők végső megfeszítésével dolgoztak; más kérdés, hogy ez jött ki belőle, sőt egyre inkább csakis ez jön ki a féktelen nagy átalakító munkából.

Külön áldás azonban az országra, hogy Szócska államtitkár komoly ember, aki nem tűri a slendriánságot. Az ember szinte félve várta a híreket, hogy ekkora blama után miként rúgja ki, sőt zavarja el még a szakma környékéről is Paller doktornőt. Nem véletlenül, hiszen annak idején, az új kormány munkába állása után pár nappal Szócska államtitkár szigorú tekintettel és nyolcfős kommandóval szállta meg minden előzetes bejelentés nélkül az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézetet, lefoglalta a dokumentumokat, mindenkit hazazavart, és azonnali hatállyal, magyarázat nélkül leváltotta Kárpáti Zsuzsa főigazgatót, aki speciel semmiféle új beutalási rendet nem dolgozott ki, sőt kifejezetten jól végezte a munkáját, csak éppen az előző kormány nevezte ki.

Érthető, hogy nagyon nem szerettünk volna Paller doktornő helyében lenni. Szerencsére azonban Szócska államtitkár, nyilván az azóta elért kimagasló egészségügyi sikereknek köszönhetően emberarcúvá vált, a tiszti főorvosnőt a helyén hagyta, mi több, az új beutalási rendet is Paller doktornő fogja kidolgozni; mondhatni, újabb hézagmentességek várhatók.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

Sós Tamás, a Heves megyei önkormányzat elnöke, Szócska Miklós államtitkár, dr. Banyó Tamás kórházigazgató és Habis László, Eger polgármestere a nagyviziten