Bajnai elismerte, hogy a vidéki fórumokon is – bár vannak egyetemisták és középiskolások is – valóban többen vannak az idősek. De hozzátette: „Ugyanakkor a nyugdíjasok többször suttogva odajönnek hozzám, hogy igazából a gyerekeim küldtek, csak ők félnek eljönni. Egyrészt tehát a félelem tartja távol a fiatalabb korosztályt, másrészt pedig a közéleti szempontból aktív fiatalok nagy része már külföldön van. A nemzetgazdasági miniszter becslése szerint is nagyjából ötszázezer magyar, főleg fiatal ment külföldre – Matolcsy György talán most az egyszer jól eltalálta a számot”.

Szóval a saját kérdésemre a választ már tudom. Azért nem tudtak (manipulálva a valóságot) néhány fiatalt Bajnai pódiuma köré ültetni, mert – nem voltak ott. Valóban a fortélyos félelem igazgat? Valóban az idősek a családok delegáltjai? Ez így túl egyszerű volna. Valamivel jobb magyarázat az, ha a naptárra nézzünk. 2013-at írunk.

Van egy generáció. Úgy nevezték, becézték, csúfolták, hogy a Nagy Generáció. A rendszerváltás idején ennek a nemzedéknek a tagjai a legaktívabb korukban voltak. 1968-ban a korai húszas éveikben jártak, 1980-ra kezdtek „harmincasodni”, a rendszerváltásra már jócskán negyvenesek lettek. És most? Elhagyták a hatvanat. Néhányan közülük jó sokkal. Vagyis Bajnai fórumain ott ül az a korosztály, amely igazán tudja, mit jelent a Szabadság. Megélték a kis szabadságok korát. A kis tiltakozások idejét.

Ők voltak a kereteket feszegetők. A valódi ellenzékiek. Ennek a nemzedéknek tagjai a rendszerváltás idején aktívak, euforikusak, a szabadság levegőjétől megrészegedők voltak. Ez az a generáció, amely a Nyugatban látta a szabadságot, és úgy érezte: végre „része lettünk a Nyugatnak”. Szóval ez a nemzedék az, amely fokozatosan, lépésről lépésre, majd rohanva érkezett meg a demokratikus világba. S azt hitte, hogy innen kezdve most már minden más lesz.

S ez a generáció zuhant most a legmélyebbre. Meg a még náluk is idősebbek. Mert ez a korosztály (s a még idősebb nemzedék) a fiataloknál jobban tudja, hogy mi volt, mielőtt a Szabadság megérkezett. Milyen volt, ha Kádár elvtárs üzemet látogatott? Milyen volt, ha a Híradó híreket mondott? Milyen volt, amikor az MTI híreket adott? Amikor miniszterek, államtitkárok, megyei górék, járási górék (újra vannak) ugyanazt a nótát fújták. Amikor a hű elvtársak felvonultak. Amikor aki nem volt ellenünk, az velünk volt. Amikor a Nyugat „dekadens posványnak” számított.

A Nagy Generációban (és a többi még idősebb, ősz hajú, ráncos, kopaszban) minden, ami ma jellemzi a politikát, „déja vu” érzést kelt. Mintha ezt már egyszer átélte volna. Ezért ülik körül Bajnait. A változás ígéretét akarják hallani. De ez nem mutat jól a képernyőn. Nagypapik, nagymamik. Lehet-e győzni velük?

A szerző újságíró.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.