Szögezzük le: nem lehet egyetlen számmal mérni sem a gazdaság, sem pedig a gazdaságpolitika teljesítményét. És szóljunk erről gyorsan Matolcsy Györgynek és Orbán Viktornak is: nem egyedül az a fontos, hogy a hiány a GDP három százaléka alatt van. Nem mutat meg mindent az sem, hogy a nemzet gazdasági teljesítménye negyedévről negyedévre esett vissza – de sokat elárul. Tavaly év végén a nemzeti együttműködésben olyan mélyre kerültünk, ahová évtizedek óta nem. Európa legvégén voltunk mind a gazdaság visszaesését, mind az inflációt tekintve.

A közleményeiben mindig oly találékony gazdasági tárca most nem is volt képes másra, mint részeredményekkel magyarázni a bizonyítványt, a napi humornak ismét forrásává válva a szakértők körében. Hiszen a foglalkoztatási számok csak azért javulnak, mert művileg javítjuk azokat. Egy megalázóvá és szociálisan érzéketlenné tett program keretében közmunkást kreál a kormány azokból, akik nem találnak állást – és ezzel dicsekszik is. Az adósságrátánk magasan stagnál, a beruházások leálltak, néhány autógyár nem csinál nyarat. A versenyképességet csökkentő magas adók, a hitelezést gátló bankellenes intézkedések hatásának itt az eredménye.

A kormánynak nagy mázlija van: nagyon valószínű, hogy elértük a béka fenekét. Jöhet felfelé az unió is, több pénz van a világban (jutott nekünk is belőle), ennél lejjebb talán már mi sem mehetünk.