Zsíros csernozjomra hullanak a kormányfő szavai, s ha lassan is, de súlyosan beérnek a gondolatmagvak. Ami abból is látszik, hogy a Fidesz Heves megyei szervezete jó féléves késéssel ugyan, de konkrét javaslatként tette közzé a miniszterelnök tavaly nyári ötletét: a minél alacsonyabb szolgáltatási díjak érdekében a jövőben nonprofit szervezetként működjenek a víziközmű-szolgáltatók (is). 

Vagyis nincs szükség nyereségre. Egyetértünk: a víz- és csatornadíjak árképzésénél figyelembe kellene venni a településméretet, mert a kistelepüléseken ma aránytalanul magasabb vízdíjat fizetnek, mint a városokban, a többmilliós cégvezetői fizetések nem megengedhetőek, az MSZP pedig csak azért is a szolgáltatók, míg a Fidesz az emberek pártján áll. Miközben élesítjük a harag nyakazó kaszáját, azért gondolkodjunk el azon, nem kellene-e előbb tisztázni, ki, miért bólintott rá a „többmilliós fizetésekre”, és mire való a profit.

Ami a nonprofit közszolgáltatásokat illeti, amint látjuk, kormányzó államunk pártja nem akar itt megállni, serényen munkálkodik a totálisan centralizált nonprofit ország megteremtésén. Feledkezzünk meg hát arról, hogy átlag esetben az ember a gazdasági életben egy gyufaszálat sem rak arrébb, ha nem látja annak hasznát, és bízzunk vakon abban: ha a Fidesz és Orbán Viktor úgy akarja, akkor el lehet felejteni a vérengző piacot, és azt is, hogy valaki mindig mindennek megfizeti az árát.

Bízzunk Orbánban, hogy igenis van ingyenebéd, és nem igaz, hogy ha nem fizet a vendég, úgy a vendéglősnek kell fizetnie, vagy a községházának, az államkasszának, a nemzet közösségének, valakinek, feltéve, hogy nem lopják az ételt. Mondjuk tehát: igaza van a Fidesznek, meg lehet csinálni a nonprofit országot, ha elfogadjuk, hogy az államnak nincsenek korlátai. Csak annyit kell mondani, hogy az olcsó víz ára, illetve megtermelése, szolgáltatása, a szükséges hálózat fenntartásának, fejlesztésének költsége közötti különbséget az állam fizeti ki. És el kell feledtetni a közösséggel, hogy nemcsak privát, hanem közösségi zsebe is van.

A nonprofit országhoz amúgy megvan a minta, a diktatúra-szocializmus, a szegénység lódenkabát-egyenlősége, csak kell találni egy birodalmi balekot, aki a testvéri ideológia alapján ugyancsak nonprofitban utazik, s aki ellát bennünket mindazzal, amiben hiányt szenvedünk, cserébe a saját nonprofit bóvlinkért. Tavaly november eleje óta tudjuk, hogy ez nem kivitelezhetetlen. A kérdés csupán az, kinek van akkora elhivatott ereje és fantáziája, hogy megvalósítsa és működtesse az egészet. A kormányfő akkor a parlamentben azt mondta: „én a nyolcvanas években nem a diktatúra ellen harcoltam. Hanem azok ellen harcoltam, akik csinálták a diktatúrát.” Semmi baj, ha ő maga csinálja, nem lesz itt harc, vagy ellenkezés. Legalábbis addig nem, amíg le nem rohad a nonprofit ország annyira, hogy a nemzet többsége a pokolba kívánja.