A „kinek nagyobb” vita a Magyarország számára elérhető kohéziós támogatások keretösszegét tekintve meglehetősen szánalmasnak tűnik. Ez ugyanis színtiszta politikai számháború, ami nem vezet sehova. Leginkább a pénz mellé odarakható értelmes, előremutató fejlesztési projektek kigondolásáról és megszervezéséről nem szól, azaz pont a lényeg sikkad el a hangos csörtében. 

A magyar választó életminőségét tekintve ugyanis alapvetően mindegy, hogy ki mekkora keretet biztosít, ha azt azután nem sikerül lehívni, vagy tökéletesen értelmetlen projektekre költi el netán az adott kurzus baráti köre.

Magyarország kapott egy második esélyt – volt, aki Brüsszelben így értelmezte hazánkra vonatkozóan a múlt heti egyezséget az EU-büdzséről. Ezt a második esélyt kéne megragadni végre minőségi projektek, koherens fejlesztéspolitika kidolgozásával. A kohéziós pénzeket ugyanis eredetileg nem politikusi egók hizlalására találták ki, hanem fejlesztésre, munkahelyteremtésre, fejlődésre. Azért, hogy a vállalkozók lehetőséghez jussanak, nagy befektetések valósulhassanak meg, a jólét egyre több ember életét érintse meg. És ez nemcsak a pályázatírók felelőssége, hanem az egész rendszeré: a közbeszerzéstől az igazságszolgáltatásig egy sor intézménynek kellene biztosítania a fejlesztések sikerét. Az állami, önkormányzati szférában szakértelem és politikai kiszámíthatóság kellene. A gazdasági válság eddigieknél lényegesen hatékonyabb kezelése pedig többek között a vállalkozások projektjeit tudná segíteni.

A legutóbb nyilvánosságra került, tavaly december közepi állapotokat rögzítő adatok szerint az Európai Unió a 2007 és 2013 között elérhető felzárkóztatási források 43,02 százalékát fizette ki eddig Magyarországnak, s ezzel elmaradunk az uniós átlagtól. Idén nem ártana egy kicsit felpörögni, mivel a 2010-ben és 2011-ben elérhetővé vált források lehívhatósága is lejár, gyorsan kéne befejezni projekteket és kiszámlázni azokat.

A keretösszeg körüli tűzijátéknak akkor lenne értelme, ha a magyarországi fejlesztések közben gőzerővel haladnának előre és csak a pénz hiánya akadályozná a még sikeresebb megvalósítást és felzárkózást. A siker mércéje ilyen értelemben pont az lehet – mondja egy veterán brüsszeli tudósító –, ha minél kevesebb pénzt, segítséget kap egy ország. Mi még messze nem tartunk itt.