A kormányzati szándékot a vállalkozói érdekképviseletek nem fogadták ellenérzéssel. De: nem tartották reálisnak a 2013. január 1-jei indulást (ma már tudjuk, hogy nem alaptalanul), és kérték, hogy az informatikai fejlesztés és a kötelező gépcsere költségeit ne rakják a nyakukba. A sajtóból nemrég tudhattuk meg, hogy elkészült a pénztárgépek és az adóhivatal közötti elektronikus kapcsolat létrehozását szabályozó rendelet tervezete. Ez még nem nyilvános, így a végleges normaszövegről nem alakítható ki szakmai álláspont.

Az elképzelés néhány eddig megismert elemét emelem ki. Nem részletezem, hogy az intézkedés milyen hatékonysággal és milyen mértékben segítheti a gazdaság tisztulását (remélem, érzékelhetően), és nem térek ki a tervezett költségvetési kihatás realitására sem. Elég annyi: az eredeti elképzelés szerint 2013-ban 95 milliárd forint többletbevétellel kalkulált a kormányzat az online rendszer bevezetésével; ez a késedelmes rendszerbe állítás miatt nem valósulhat meg az idén. De bízzunk a részarányos teljesítésben!

A médiumok arról tudósítanak, hogy az üzleti szektorban hozzávetőlegesen 250 ezer pénztárgép üzemel, ebből 50 ezer sorolható a „prémium” kategóriába. E félszázezer masina kis átalakítással megfeleltethető a majdani jogszabály által diktált követelményeknek, a „maradék” 200 ezret viszont le kell cserélni. Az átalakítás és a csere költségeit az érintett vállalkozásoknak kell állniuk; ehhez az állam tízmilliárd forint nagyságrendben hozzájárul.

A támogatást csak olyan vállalkozások kaphatják, amelyeknek nincs köztartozásuk. (Ha van, a támogatást beszámítják az adótartozásba). Az új pénztárgépek mobiltechnológiával kapcsolódnak az adóközponthoz (NAV), ennek költségeit a cégek állják. Szóval 200 ezer gépet viszonylag gyorsan le kell cserélni, ellenkező esetben késve teljesül a gazdaság tisztulása, és elmarad a várt költségvetési bevétel. Elsődleges beavatkozási terület a kereskedelem (bolt, vendéglátó), de a szolgáltatási szakmákban is nagy lehet az érintettség.

Halkan jegyzem meg, hogy a lakossági fogyasztás volumene ötödik éve folyamatosan csökken; a kereskedelmi vállalkozások költségviselő képessége fokozatosan romlik. Nem véletlen, hogy az idei központi, mindössze féléves időtartamú minimálbér-támogatás (bértömeg-különbözet + járulék) meghatározó részét is a kereskedelem igényli és kapja, hiszen az ágazatmunkáltatói saját erőből már nem képesek ráállni az új, 98 000 forintos, illetve 114 000 forintos kötelező bértarifákra. A második fél évben ez a támogatás megszűnik, viszont lehet költeni a pénztárgépek cseréjére.

Az új követelményekhez illeszkedő pénztárgépek típusairól és árairól nincsenek ismereteim. A ma kapható és a jelenlegi előírásoknak megfelelő pénztárgépek árskálája széles. Internetes tájékozódás után írom le: 50 000 és 500 000 forint közötti ez az intervallum. Ebből kiindulva egyszerű és visszafogott számítást végeztem, szerintem nagy alábecsléssel. Feltételeztem, hogy egy új, kisboltban rendszeresíthető modern pénztárgép a szükséges kiegészítő elemekkel és üzembe helyezéssel talán-talán „megúszható” 100 ezer forintból. A tízmilliárdos támogatási keretből számolva így az egy gépre jutó géptámogatás összege viszont csak 50 000 forint, azaz a beszerzési ár fele.

Vagyis a gépcsere nemzetgazdasági szintű összköltsége biztosan eléri a 20 milliárd forintot. Közepes- és nagyobb forgalmú boltok azonban már biztosan nem elégedhetnek meg viszonylag olcsó, kis kapacitású gépek beállításával. A nagyobb teljesítményű, korszerű, a távolabbi jövő követelményeinek is megfelelő berendezések nagy valószínűséggel nem százezer forintba kerülnek majd, hanem legalább a duplájába. Aki tehát hosszú távra tervez, fejleszteni és bővíteni akar, az a gépcsere alkalmával a korszerűség, az üzembiztonság és a multifunkcionalitás szempontjait is mérlegelni fogja, és többet áldoz a cserére.

Ilyen esetben a felkínált központi támogatás – mechanikus leosztással számolva 50 000 forint/gép – mértéke már csak az új gép értékének kisebbik hányadát teszi ki, és az előbb számított 20 milliárd forintos nemzetgazdasági szintű kihatás jóval nagyobb összegű lehet. Felmerül az a kérdés is, hogy milyen módon kártalanítható az a vállalkozó, aki a tavalyi év elején (közepén) cserélte le gépeit újakra, olyanokra, amelyek esetleg nem alakíthatók át, és így nem felelhetnek meg az új követelményeknek. Ezek az alig használt berendezések nem lesznek eladhatók Magyarországon.

A problémám nemcsak anyagi jellegű, hanem szemléletbeli is. Gépvásárlási támogatásról beszél és ír a sajtó, holott a történetnek egy befektetésről kellene szólnia. Arról, hogy a gazdaság irányítói felismerték, hogy a feketegazdaság szűkülése csak tekintélyes állami közreműködéssel és központilag finanszírozott beruházással érhető el. Ezért a végrehajtó hatalomnak saját forrásaiból kell invesztálnia az informatikai fejlesztésbe és gépcserébe annak reményében, hogy a jövőben tisztes bevételhez juthat a büdzsé. Most úgy tűnik, nem ebbe az irányba mozdul a gazdasági kormányzat, ellenkezőleg: direkt módon az üzleti szféra nyakába akarja varrni a versenygazdaságban nem legális módon rejtőzködő, jelentős nagyságrendű – be nem fizetett – adótömeg behajtásának költségeit, és ehhez felajánl tízmilliárd forintot.

A másik, több tízmilliárdos hányadot „nyeljék le” a vállalkozók. Nem jó és nem példamutató az a megoldás, amelynek alkalmazása esetén az állam a költségvetési egyensúlyhoz kapcsolódó céljait ismételten több tízmilliárdos vállalkozási tehernöveléssel akarja megvalósítani, egyúttal üzenve a vállalkozóknak: tisztuljatok meg! Szimpatikusabb, ha belső átcsoportosítással a költségvetés teljes körűen megfinanszírozza a szemlélet- és pénztárgépváltást, azaz ha átvállalja a kötelező átalakítás, illetve gépvásárlás terhét. Fektessen be az állam húsz-, ha kell, negyvenmilliárd forintot is a jogszerűtlenül kint lévő adóforintok száz- és ezermilliárdjainak megtérülése érdekében! Hosszú távon nem rossz üzlet ez.

A szerző a VOSZ-főtitkára

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.