Vágóhídon a húságazat
Hasonló cipőben jár Kaposvár, ahol az önkormányzati adósságkonszolidációból befolyt pénzekből fordítanak a helyi húsipari cég megmentésére. Az eddig stabilan nyereséges Gallicop termelése is veszteségbe fordult. A legújabb bedőlő cég ebben az ágazati válságban a Zemplén-Hús, mely 124 év után dobja be a törölközőt. Tehát nem egyes gyárak problémáiról beszélünk, hanem átfogó ágazati válság kibontakozásának vagyunk a tanúi.
A megoldáshoz gyökeres gazdaságpolitikai fordulatnak kellene következnie, hiszen a problémák összetettek. Ágazati válságról van szó, tehát nem vállalatvezetési okokra vezethetők vissza a bajok. Az állami beavatkozás ideig-óráig életben tarthatja e vállalatokat, de az alapvető bajokat nem orvosolja. Brüsszel pedig nemtetszését fejezheti ki az önkormányzati tulajdonba vétellel szemben, hiszen a közvetlen pénzügyi támogatás uniós szabályokat sért.
Egyébként sem látszik valódi megoldásnak az önkormányzati tulajdonba vétel. Hiszen mi garantálja a nyereségességet egy szocialista típusú tulajdonlás esetén akkor, amikor a magántulajdonban történő működtetés nem volt sikeres?
Nem is lehetett. A húsipari ágazat bedőlése ugyanis egyenes következménye a jelenlegi gazdaságpolitikának. A húsipar drágán és elavult technológiával dolgozik. A modernizációhoz tőke kellene, de a jelenlegi, bankokat különadókkal sújtó gazdasági környezetben erre nincs esély. A külföldi tulajdonú bankok az eddig kihelyezett (nyugati megtakarításból származó) pénzeiket visszavárják, és amint megkapják, utalják is anyabankjaiknak.
A tőkére vágyó vállalkozói szektor a hazai forrásokat gyűjtő takarékszövetkezetektől sem várhat hitelt, hiszen a magyar lakosság megtakarítási képessége alacsony. Nem látszik, hogy milyen pénzből és ki fektetne be hosszabb távon a jelenlegi gazdasági környezetben a magyar élelmiszeriparba és a húságazatba. Az ágazat tőkeszükségletét jól mutatja a – kivételesen jó helyzetben lévő – Bonafarm Csoport egy megvalósult és egy tervezett beruházása. A csípőteleki tehenészet 3,5 milliárd forintból valósult meg.
Az elkészült létesítményében 2500 tehén és 130 üsző tartására nyílt lehetőség. A tervek szerint a Mohács melletti Középmező közelében építi majd meg a csoport az új vágóhídját, mintegy tízmilliárd forintból, ahol az elképzelések szerint 2016 elején indul majd meg a termelés. Ami miatt előnyben vannak a többi gazdasági szereplőhöz képest az az, hogy a Bonafarmnál megvalósult a termelés, a takarmány-előállítás és a feldolgozás egysége.
Magyarországon jelenleg a szántóföldi növénytermesztés, a takarmány-előállítás, az állattenyésztés és a húsfeldolgozás általában élesen elválik egymástól, ezzel is erősítve az ágazat instabilitását. A politikai és ideológiai eszméktől átitatott földtörvény sem kedvez az állattenyésztésnek és a húsipari ágazatnak, hiszen a föld, mint tőke már csak részben forgalomképes. Továbbá az állattenyésztő telepek termőfölddel való ellátása sem megoldott. Itt üt vissza az is, hogy a gazdasági társaságok földhöz juttatását ideológiai alapon korlátozzák.
Tehát egy állattenyésztő telep vagy egy húsipari cég sem vehet földet annak érdekében, hogy a termelőkapacitását ellássa alapanyaggal. Így az átpolitizált termőföldtörvény a foglalkoztatás és a munkahelyteremtés gátja is. Marad az, hogy az állam folyamatosan milliárdokat költ a húsipar megmentésére az adóforintokból. A húsipar bedőlése maga után fogja vonni az állattenyésztés mélyrepülésének folytatódását. A magyar mezőgazdaság kettészakadt, a világszínvonalú szántóföldi növénytermesztésre és az állattenyésztésre, amely a második világháborút követő időszak legmélyebb válságát éli. A jelenlegi hárommilliós szám alatti sertésmennyiség a II. világháború alatti időszaknak felel meg.
A szántóföldi növénytermesztés az a terület, mely rendelkezik az ágazatnak megfelelő tőkével, van kimutatható nyeresége, melyet vissza tud forgatni a termelésbe. Ezt az ágazatot segítette az eddigi uniós támogatási rendszer is, géptámogatások formájában. A kertészet tőke- és élőmunka-szükséglete nagyobb, ezért is fejlődik vissza – a húságazathoz hasonlóan. A sertésfeldolgozásban a szaporulat alapján mért feketegazdaság-részarányt akár 30 százalékos mértékre is lehet tenni. Ez az adópolitika csődjét mutatja, ami ellen nem lehet harcolni az adóhivatal hatáskörének kibővítésével és a különböző feketegazdaság elleni kampányokkal.
A korszerű állattenyésztés tőke- és földigényes. A mezőgazdaság e szegmensében tevékenykedő vállalkozásoknál egyik sincs meg. A jelenlegi állatjóléti előírásokat, a korszerű trágyakezelési szabályokat az ágazatban tevékenykedő cégek nem tudják betartani. Inkább az ágazat és a tevékenység felszámolásáról döntenek. Jellemző a magyar jogi környezetre, hogy a tőke- és hitelszegény területtől olyan előírások betartását várják el, melyekre az nem képes. A magyar bürokrácia – sokszor tévesen – uniós elveke hivatkozva hatósági ellenőrzésekkel és bírságfenyegetésekkel működik közre az ágazat felszámolásában. A túlszabályozás és az életszerűtlen magatartás kikényszerítésével a bürokrácia rátelepszik az ágazatra, elősegítve annak felszámolódását.
Az állattenyésztési ágazat drágán és tőkeszegényen termel. A feldolgozó ágazatnak ezért az állattartó telepek csak drágán tudnak alapanyagot szállítani. Így fordulhat elő, hogy a hazai élelmiszer-feldolgozók külföldről szerzik be az alapanyagot. A húsipari ágazat versenyhátrányát egyértelműen erősíti az ágazatot sújtó magas adóteher, mivel lehetetlenné teszik a nemzetközi piacokon való értékesítést is. Itthon az ágazatnak el kell viselni a végfogyasztót terhelő magas áfát és a hazai vásárlóerő hiányát is. A hibás adópolitika a fekete- és szürkegazdaságot erősíti a nagyüzemi feldolgozással szemben, hiszen könnyű belátni, a kisüzemi vágás és húsfeldolgozás, illetve a kisközösségen belüli értékesítés táptalaja az adóelkerülésnek.
Ezzel szemben a legálisan működő termelőknek el kell még viselni a fordított áfát, mely még jobban megnövelte a termelők tőkeszükségletét. A fordított áfát egyenesen a feketegazdaság elleni csodafegyvernek aposztrofálta a kormányzat, és mégis ezzel tovább erősíti azt, amit támad. Középtávon sem várható fordulat, mert az alapanyagok folyamatos drágulása nem segíti az ágazat kilábalását. Az állattartás költségeinek 60-80 százalékát – állatfajtától függően – a takarmányozás adja. A takarmányárak pedig az elmúlt évi aszály miatt folyamatosan emelkednek. A húsos ágazat a feketegazdaság és a csökkenő vásárló erő miatt, illetve a külföldi versenytársak árversenye miatt a költségeit nem tudja áthárítani a fogyasztókra.
Az áfa csökkentésére pedig a kormányzat nem nyitott a költségvetés bevételi igénye miatt. Tehát marad a kézi vezérlés, az egyedi megoldások keresése, ami egy-egy helyzeten segít, az ágazaton azonban nem.
A szerző Dombóvár jegyzője, családi gazdálkodó
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
