Jó, ez önmagában még nem komoly hír; ahol egész országot lehet fejfájás nélkül rekvirálni, ott néhány iskola kifosztása föl se tűnik. Csakhogy Nyíregyházán új elemként a bútorok mellett a takarítónőket is lefoglalta a tankerület, így azok most nem az iskolában, hanem magasabb szinten takarítanak. Nem mintha ennek jogszerűségét egy percig is vitatni akarnánk, csupán jelezni kívánjuk, hogy ha egyszer eljő a feltámadás napja, a névadó Klebelsberg Kunó furkósbottal fogja az országon végigkergetni Mareknét, az iskolafenntartó intézmény vezetőjét, hogy így le merészeli őt járatni.

Azért nem Hoffmann Rózsát említjük, mert midőn a végítélet napján megszólalnak a harsonák, őmár a pokol legmélyebb bugyrának peremén fog sajtótájékoztatót tartani Gloviczki helyettes államtitkárral, újra és újra hangot adva annak, hogy az iskolarendszer átállítása zökkenőmentesen ment végbe. Ez nem vicc. Napok óta egyre-másra érkeznek a hírek, hogy a korábbi kormánydöntés ellenére a pedagógusok jóval kevesebb pénzt kaptak fizetéskor, mint tavaly, legalább tízezer tanár nem jutott hozzá bérletpénzhez, túlórapénzhez, egyéb pótlékhoz, s ami pénz jött, az is napokat késve.

Az oktatásügy összes embere most számfejtési meg adatszolgáltatási technikákat magyaráz, és kikéri magának, hogy a tanárok panaszkodnak. A leg impozánsabb magyarázat kétségkívül Mareknétől származik, aki azt mondta: nem gondolta volna, hogy már elsején várják a fizetésüket az érintettek. Ez nagyon jó mondat. Pontosan kifejezi, hogy itt senki nem gondol semmire, arra a legkevésbé, hogy az emberek fizetésből élnek, s ha tíz-húsz-harmincezer forinttal kevesebb pénzt visznek haza, az nem egészen jó nekik, annak ellenére sem, hogy közben Gloviczki államtitkár görcsök nélkül képes azt nyilatkozni az Index.hu-n, hogy a munkabérét mindenki hiánytalanul megkapta.

Nem mintha ez oktatásügyi specifikum volna, tegnap Danó Anna írta ebben a lapban, hogy a kis keresetű kórházi szakdolgozók meg azt képtelenek felfogni, hogy 6500 forintos béremelés után miért több ezer forinttal kevesebb pénzt kaptak; nyilván Szócska államtitkár se gondolta volna, hogy ez szemet fog majd szúrni az érintetteknél.

Most remek kis bekezdést lehetne kerekíteni abból, hogy kik vezethetnek Magyarországon szaktárcákat, intézményeket, s hogy hová vezet az, ha a tanár székét, asztalát kirekvirálhatják a feneke alól, az ápolónő pedig béremelés után legjobb, ha éhhalállal kalkulál.

S egyáltalán, hogy ebben az országban most olyan tekintélyelvű társadalom épül, amelyben senkinek sincs már tekintélye, jogásztól, közgazdásztól kezdve mérnökön, bankoson, gazdán át orvosig, ápolóig, tanárig mindenki levegőnek van nézve, s az emberek maradék tartását, méltóságát is következetesen lefoglalják. Fölösleges. A hírek szerint egyre többen mennek el takarítani, ami mentálisan is kifejezetten jót tesz: a takarítónőt megbecsülik, a keresztnevén szólítják, a kegyeit keresik, s ha eljő a pillanat, a bútorok után elsőként őt rekvirálják; tanult ember számára ennél feljebb már nem is nagyon vezet út.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa