Kósa Lajos és a luxusprofit

Két százaléknál tartok a tízszázalékos rezsicsökkentésből. Ötvenezer helyett már csak 49-et vettek le a számláról – a profit egy egész ebéd ára a szomszédos kínainál. Igaz: az összeg többszörösét fizettem ki a mobilszámla és az ATM-díj növekedése miatt. Mondogatom persze, hogy a különadók nem gyűrűznek be, és megállnak az ajtóm előtt. Csak még magamnak se hiszem el.

A hét elején viszont rendeltem egy extra levest annak hallatán, hogy a Fidesz elnöksége megkérte a frakciót: folytassák a rezsicsökkentést. Aztán savanyú lett az édesből, mert rácsodálkoztam arra, minek ezt üzenni?! Amikor a gázról meg az áramról volt szó, Orbán Viktor csak bejelentette a tíz százalékot, és ripsz-ropsz végre is volt hajtva, lett ellenőrző bizottság, még feljelentővonal is.

Most meg külön válságkommunikációs stáb dolgozott az ügyön. Terveztek, számoltak, elemeztek – kis szerencsével még számláztak is ez után néhány százezret, talán milliót. Kímélték az első embert, az Elnököt, és beküldték a harcmezőre a frakcióvezetőt – előre megírt forgatókönyv szerint. Aztán borult a kommunikációs akcióterv – a forintárfolyam szempontjából is mindig jókor nyilatkozó Kósa Lajos ugyanis bedobta, hogy „vannak olyan cégek – például az önkormányzati tulajdonú vízszolgáltatók –, amelyek nem tudják kigazdálkodni a rezsicsökkentést, amivel a kormánynak foglalkoznia kell”. És ahogyan ez lenni szokott, az éles viták után a bölcsek megállapodtak abban, hogy alakítanak még egy bizottságot, persze Debrecen polgármesterének részvételével. A tíz százalék immár csak cél maradt, de majd a bizottság dolgozik a pontos mértéken és az egyebeken.

Van, ami kétharmaddal se könnyű. Mert addig az rendben van, amíg a német, francia és olasz tulajoktól kell elvenni a profitot, a luxust. Panaszkodhatnak, mehetnek pereskedni, vagy akár mehetnek haza is. A frakcióegység ez ügyben sziklaszilárd. De ha a saját területek is sérülnek, már gyengül, akár szakad is.

Pedig keresnivalója épp az önkormányzati cégeknél volna a kormánynak – jogi, erkölcsi és gazdasági értelemben egyaránt. Valahogy az az érzése az embernek, hogy ezeknél a társaságoknál nem mindenütt érték el azt a hatékonyságot, amit a multiknál. Volna még ott megtakarítási lehetőség – akár a megfelelő ügyviteli rendszerek bevezetésében, de talán a vezetők számában és egyes juttatásaik tekintetében is, nem beszélve a (köz)beszerzési rendszerek működéséről.

Nem állíthatjuk, hogy ne lenne hatékonyan működő önkormányzati társaság. Ott van mindjárt a Debreceni Vízmű Zrt. A városi tulajdonú cég 2011-ben 4,3 milliárd forintos árbevétel mellett 1,3 milliárdos adózott eredményt ért el. Minden kiszámlázott 100 forint vízdíjból 30 forint volt a nyereség. Na, ezért a pótpénzért már Kósa Lajos is küzd. A Fidesz egyébként, élén Kósa alelnökkel, az energiacégek nyolcszázalékos árbevétel-arányos nyereségénél már bőven luxusprofitot kiáltott.

Kósa Lajosnak pörögnek az órák a Debreceni Vízműben
Kósa Lajosnak pörögnek az órák a Debreceni Vízműben
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.