A botrány nem a székely zászlóról, a székelyföldi autonómiáról vagy a magyar álláspontról szól. Azt képzeli bárki, hogy a románok számára nem világos, mit gondol, képvisel a magyar állam a székelyföldi autonómiát vagy a román nemzetállamot illetően? Maga Martonyi János külügyminiszter szögezte le a most a viták kereszttüzébe került bukaresti nagykövet védelmében, hogy „semmi olyat nem mondott a székelyföldi autonómia kérdéséről, ami ne lenne azonos a kormány álláspontjával”, továbbá a „Székelyföld autonómiájának témájában a magyar kormánynak 22 éve világos az álláspontja”.

Akkor miről folyik a szó? Főként: miért? A székely zászló ügye, a román alkotmány, a nemzetállami jelleg, a régióhatárok kérdése mind-mind a román parlamentben dől el, nem a két ország diplomáciájának szintjén. Lehet azzal védekezni, hogy a „zászlóháborút” a románok kezdték, meg hogy túlságosan érzékenyek.

De tény, hogy a magyar fél is mindent megtett, hogy feszítse a húrt. A magyar nagykövet például „búcsújárást” tartott a román hírtévéknél, hogy minél többször elismételhesse a székely zászlóval kapcsolatban a románok által korábban erőteljesen kifogásolt kijelentéseit. A „22 éve világos magyar álláspont” ismételgetése pedig nem old meg semmit. Viszont gyengíti a romániai magyarságot az ottani parlamentben egyedül képviselő szervezet pozícióját.

Az RMDSZ ellenzékben lévén csak tárgyalások útján tud eredményeket elérni. Ponta kormányfő eddig meglepően pozitívan viszonyult a magyarsághoz. Ennek a székely zászló ügyében is tanújelét adta, amikor leváltotta a Kovászna megyei kormánymegbízottat, azt, aki Németh Zsolt szerint „körlevélben megtiltotta” a székely jelképek használatát. (Körlevéllel amúgy nem lehet megtiltani semmit, de ha a kormány ennek az ellenkezőjét hitte, miért már a prefektus leváltása után tiltakozott?)

A magyar–magyar viszony oldaláról nézve a Fidesz ismét úgy próbált segíteni az erdélyi magyarokon, ahogy azok nem kérték. Sőt az RMDSZ egyenesen károsnak tartja ezt a fajta „támogatást”, amely mögött nem nehéz felfedezni a kimondottal ellentétes hátsó szándékot. Az egyik cél a decemberi választásokon csúnyán leszerepelt Fidesz-nyúlvány, az Erdélyi Magyar Néppárt konszolidálása lehet. Ez pedig elképzelhetetlen, ha az RMDSZ eredményes. Az EMNP programja ugyanis a célokat illetően lényegében megegyezik az RMDSZ-ével, csupán az azokhoz vezető út más: a románokkal való megegyezés keresése helyett Tőkés László pártja a nemzetközi nyomásgyakorlásra helyezné a hangsúlyt. Ennek az ajánlatnak akkor van létjogosultsága, ha az RMDSZ kudarcot vall.

A Fidesz-kormány ezen dolgozik. Tegyük hozzá: a saját érdekében is. Egy magyar szempontból rossz alkotmányon vagy kedvezőtlen régiótérképen fel lehet háborodni, és lehet majd Erdélyben a „nem”-ek mellett kampányolni, ha kiírják a referendumot az új román alaptörvény elfogadásáról. Talán így sikerül forrongásban tartani az erdélyieket a jövő évi magyarországi választásokig.