Magas helyről érkezett szövegből idézünk: „A szocialisták nyilatkozatait szakpolitikai önsors rontás jellemzi. A Vidékfejlesztési Minisztérium így rendszeresen cáfolhatja alaptalan vádjaikat, szembesítheti múltjával a magyar mezőgazdaság tönkretételéért felelős MSZP-t. A választási kampány jegyében fogant nyilatkozatsorozat újabb állomásaként 2013. január 29-én intéztek durva támadást a gazdatársadalom ellen. (…) Az MSZP azzal fenyegette az agráriumból élőket, hogy embereik országszerte ellenőrzik majd az állami földbérletpályázatok nyerteseit, betartják-e az egy évvel ezelőtt tett vállalásaikat, rendelkeznek-e a szerződésben rögzített szükséges állatállománnyal. (…) Az MSZP szereptévesztése a pártállami időkre emlékeztet.”

A harcos mondatok a Vidékfejlesztési Minisztérium sajtóirodájától származnak. Egy közintézmény köztisztviselőket foglalkoztató részlegéről van tehát szó, amely hivatali stalluma szerint „ab ovo” nem tehet politikai állásfoglalást. Arra a hivatalt választáson szerzett megbízásból irányító politikusoknak (miniszternek és államtitkárainak, saját névvel) van joguk egy normális országban, közpénzből működtetett irodának vagy részlegnek nincs. Értelmesebb közszolgák körében néhány évtizede tudott dolog ez, a butábbjának meg azt kéne már végre megmondani, hogy az ilyesmi tilos, oszt’ kész.

A főhivatal idegessége önmagában persze érthető. Valóban kényelmetlen, ha valakin a saját hatáskörében hozott szabályok betartatását számon kérik. Márpedig Gőgös Zoltán szocialista képviselő pontosan ezt teszi, amikor azt feszegeti, egynémely sajátos illatú állami földhaszonbérleti szerződés vajon valóban a minisztérium által oly sokat hangoztatott szakmaiság alapján köttetett-e meg. Hogy a pályázó valóban tart-e állatot ott, ahol az olcsó állami földre szóló kontraktusa szerint tartania kell? Ez valóban veszedelmes törekvés, de akkor a hivatalnak gyorsan kellene a kormánypárti frakciónak is küldeni egy hasonló dörgedelmet, mivel a jelenlegi hatalom egykori államtitkára, pillanatnyilag a Fidesz képviselőcsoportjának tagja pontosan ugyanezt kérdezte korábban és kérdezi most is. Nyilván azt is pártállami idők szele hozza magával.

Ez a néhány tízezer, olcsón és barátoknak adott állami hektár önmagában nem érne sokat, hanem a hang, amellyel egy a nevében is szolgálatot megtestesítő minisztérium arra fel nem jogosított emberei a nyilvánosság elé immár nem először kiállnak, az már súlyos zavarodottságra vall. Nyilván nem ők írják, amit aláírnak, de akkor legyen tiszta a helyzet: ezt a szöveget X. miniszter, Y. államtitkár, netán a kerületi pártalapszervezet irodájától kaptuk, hivatalos közleményként továbbítjuk. A baj ugyanis az emlegetett földbérleti pályázatok lényegét illetően is ugyanez: valahol fent döntések születnek, az átpolitizált apparátus meg „saját hatáskörben”, de a szándékokat kiszolgálva teljesít. Ez a mechanizmus a hivatali szféra legmélyére is elhatolt. Ez, és nem más idézi a pártállami időket.