Zsebszámológép, hideg élelem, nyugtató: íme, a brüsszeli túlélőtúra alapkellékei. Csütörtökön-pénteken mindháromra szükség lesz.

Hideg élelemre, mert Európa kormányfői a lehető legrázósabb témáról, az uniós „konyhapénzről” alkudoznak, vagyis a 2014–2020-as EU-költségvetésről. Ilyenkor mindenkiből a fukar háziasszony jön elő, aki a süteményből „csak” a tojást, a húsételből viszont a húst spórolná ki. S ezen aztán hajnalba nyúlóan tudnak perlekedni, ami persze aligha lepi meg a brüsszeli szervezőket, akik jó néhány pirkadatig tartó EU-csúcsot láttak már – szendvicsből és kávéból tehát biztosan nem lesz hiány.

Zsebszámológép pedig azért kell ilyenkor, hogy újra és újra ki lehessen számolni a végső egyenleget: kinek mennyit vesznek ki a malacperselyéből, és mennyit raknak vissza, vagyis ünnepi vagy böjti menü jönne ki a házikasszából. Repkednek az eurómilliárdok; legutóbb 973 milliárdos uniós büdzsét ajánlgatott az

Európai Bizottság, amibe a tavaly novemberi csúcstalálkozón – rengeteg kávé és szendvics elfogyasztása ellenére – képtelenek voltak belenyugodni a tagállamok. Ki ezért, ki azért. (Azért elalélni sem kell: a teljes Európai Unió bruttó nemzeti jövedelmének egyetlen százalékáról van szó.) Most csak annyit tudni, hogy az amúgy sem nagyra törő konyhapénzjavaslat tovább faragva kerül a miniszterelnökök elé, hátha így nem kapnak a szívükhöz.

A nyugtató is jól jön majd, mert naná, hogy így is a szívükhöz kapnak. Vagy azért, mert csilivili háztartáshoz szoktak, és megelégelték, hogy az EU-társasház közös költségébe ennyit kelljen befizetniük (főként a német, a holland, a dán és a svéd lakók ők). Vagy azért, mert a nagy takarékoskodás közepette a nekik járó apanázsból is le akarnak nyesni (igen, idetartoznak a magyarok, együtt a többi kelet-közép- európai társtulajdonossal). Vagy pedig azért – és itt már bonyolódik az uniós Monopoly –, mert csak most kaptak észbe, hogy ők is csatlakozni szeretnének a „tegyünk kevesebbet a közös kalapba” táborhoz (ezek a britek). Avagy azért, mert mindjárt megüti őket (a franciákat) a guta, hogy a britek adják a smucigot, miközben súlyos eurómilliárdokat követelnek vissza a költségvetésből. Tényleg tessék bevenni nyugtatót: a Vaslady anno kiharcolta, hogy évente csak azért hatalmas összegeket visszautaljanak Londonnak, mert a britek – szerintük – aránytalanul keveset markolnak az uniós agrárpénzekből.

Elhúzni bármeddig lehet az éjszakázós-zsebszámológépes-nyugtatókapkodós játékot, de ez két szempontból is kínos. A technikai: úgy nem lehet kidolgozni a bonyolult, jövőre induló EU-büdzsét, hogy az utolsó pillanatig egymás haját tépik a kormányfők. A politikai: úgy nem lehet szolidaritásról, európai értékekről stb. papolni, hogy közben minden tagország a legkicsinyesebb nemzeti érdekek mentén dugdossa a többiek elől a konyhapénzt. Brüsszelben ezúttal is a kicsinyes menüt tálalják fel a politikusok. Mondhatni, magunknak főztük.

„Költségvetés az erősebb Európáért” – áll egy brüsszeli tüntető tábláján