A rákbetegeket érintő gyógyszerezési botrány elsimulása után most éppen havonta 16-17 ezer forint pluszköltséget varrnának azon cukorbetegek nyakába, akiknél az elérhető legjobb, az analóginzulin-kezelés nem érte el a „kívánt hatást”. Vagyis, ha a betegek leletei nem teljesítik az előírt vércukorszintet, viszont ők maguk továbbra is ragaszkodnak a pácienseknek most egyébként nagyon olcsó gyógyszerhez.

A betegek ötödéről van szó, akik most, ha tudnák, szankcióként fizethetnék persze a medicina teljes árának a felét, vagy – mint a többség – pénz híján visszatérhetnek a korszerűtlen, több kényelmetlenséggel és bizonytalansággal járó humán inzulinhoz. Ami legalább szintén nem kerül sokba. Tennék ezt csak azért, mert a központi logika szerint dacosan szenvedni akarnak, s megtagadják az orvosok életmód-előírásait. Esetleg a szervezetük nem hajlandó teljesíteni a kívánatos laborszázalékokat, vagy a jövedelmükből nem telik megfelelő táplálkozásra? De ez esetben miért büntetik őket? Ők az az üzemi veszteség, akik kihullanak az íróasztali ötletek „ésszerűségének” rostáján. Utolsó esélyként marad nekik az ombudsman meg az Alkotmánybíróság.

Hamarosan nyitnak az egészséges polgárért folytatott háború újabb központjai is, a nemzeti trafikok. Egy hétfői MTI-grafikon szerint ugyan hiába minden központi tiltás és megszorítás, sőt. A polgár ragaszkodik önsorsrontó szabadságához, s 2000 óta a nőknél semmit, a férfiaknál alig csökkent a dohányzók aránya. Amióta szorítják ki őket minden közterületről, arányuk még nő is. Mintha az ellenállás romantikája dolgozna.

A dohány kiskereskedelmének koncesszióba adott állami monopóliuma – a beszerzés kényelmetlenebbé válása – aligha fog ezen változtatni. A nagy ívű állami célok ráadásul összekeveredtek a pragmatista piaci kényszerrel, a nemzeti trafikosok megélhetésével, amit mostantól az alkohol, az energiaital, a kávé, az ásványvíz, az üdítő, a lottó, a sorsjegy és az újság is hivatott megteremteni. A koncesszió nélküli többi trafikos kénytelen lesz kapitulálni, viszont az eddig elszórt privát önsorsrontásból hétezer boltra koncentrált nemzeti önsorsrontás lesz.

Még ezek után is távol áll tőlem, hogy némely fundamentalista konzervatív amerikai kommentátor lábnyomaiban lépkedve liberálfasisztának minősítsem a mai magyar kormányt csak azért, mert bár semmi köze a liberalizmushoz, mindent megtesz, hogy államosítsa polgárának egészségét. A furfangok amúgy csak azt a tételt bizonyítják, hogy az apparátusi ötletek bornírtsága egyenes arányban növekszik az apparátus burjánzásával. Ez ugyanis immár mindent általános törvényi kényszerrel, felülről akar megoldani. Az egészségügy rendszere után most éppen a polgár privát egészségének államosításával. Nem fog menni – ami az egészségügyi állapotunkat illeti, sajnos nem.