Vitathatatlan tény, hogy a Duna TV húsz évvel ezelőtti megalakulása olyan társadalmi, médiatörténeti és politikai esemény volt, amely felmérhetetlen hatással volt az azt követő évtizedekre, egészen napjainkig. Sokan sokfélét írtak már erről, és fognak is írni, de két időtálló szempontot bizonyosan kiemelhetünk: az egyik az a reveláció, amellyel a Kárpát-medencei magyar családok fogadták az otthonukba „égi úton” érkező magyar szót, a másik pedig a magyar kulturális televízió létrejötte és jelenléte a közép-európai médiaszcénában. Vagyis az új médium megtartó erő és igazodási pont lett –furcsa módon még azok számára is, akik nem nézték, de előszeretettel hivatkoztak rá így vagy úgy.

Egy televízió történetében húsz év nagy idő, felsorolni is nehéz azokat a műsorokat, amelyek akkor is a magyar kultúrtörténet kitörölhetetlen részévé váltak, ha a televíziós műsorok másfajta emlékezetet hagynak bennünk, mint például a művészfilmek. Szinte lehetetlen megidézni az alkotó közreműködőket az operatőröktől a szerkesztőkig, rendezőktől a vágókig, technikai munkatársakig, filmszerkesztőktől a műsorvezetőkig –könnyen belátható, hogy húsz év alatt több ezer munkatárs fordult meg hosszabb-rövidebb ideig a Duna TV stábjában. Az alapító atyák mellett elsősorban övék az érdem, ők tették a televíziót azzá, ami, az ő munkájuk révén vált nemzetközileg ismert és elfogadott magyar márkává a Duna TV.

És természetesen az egykori és a jelenlegi menedzsment munkája révén is. Közülük többen is, az alapító Csoóri Sándor mellett a „konok kapitány”, a műhelyrendszerű televíziózás megálmodója és létrehozója, Sára Sándor is ott ült az első sorokban. Ahogy jelen volt Pekár István, Balogh Júlia, Pörös Géza, Kővári Péter, Ugrin Aranka, A. Szabó Magda is – és még hosszan lehetne sorolni az ünnepségen megjelent alkotókat, egykori vezetőket. Pálfy G. nem rájuk gondol, amikor felrója, hogy az egykori vezetők közül néhányan nem lettek meghíva.

Sajnos azonban meg kell jegyeznünk, hogy a Pálfy G. írásában név szerint említett, az ünnepségen meg nem jelent vezetők közül kettő ellen éppen két büntetőeljárás van folyamatban. Az egyik az elhíresült Dr. Rose-ügy, amelyben 2009 végén – néhány hónappal a választások előtt – a Duna TV akkori vezetőségének két tagja saját maguk és házastársaik (!) gyógykezelésére kötöttek 8 millió forint értékű szerződést egy magánklinikával. Tegyük hozzá: természetesen a két vezető felesége nem állt a Duna TV alkalmazásában. A másik ügy még felháborítóbb: 2008-ban az említett urak először úgy módosítják egyikük szerződését, hogy felmondás esetén tizenöt havi (!) átlagkeresetének megfelelő összeg jár neki. Ez a vezető 2009.március 17. napján élt a rendes felmondás jogával és március 31. napjára nézve felmondta munkaviszonyát. Az irattári anyagok szerint meg is kapta a szerződésmódosítás nyomán neki járó 15 havi illetményt, azaz több mint bruttó 50 millió forintot. És itt jön a fordulat, amelyre még a korrupciós ügyeken edzett olvasó sem számíthat: a felmondási idő lejártát követő első munkanapon a felek újabb munkaszerződést kötöttek – vagyis: a tévé néhány nappal előtte felmondott vezetője anélkül, hogy ténylegesen elhagyta volna hivatalát, visszatért a céghez, igaz, más titulussal, de ugyanakkora fizetésért, ugyanabban a szerepkörben, mint korábban! És akkor még nem is említettük azt a filmcsomagot, amelyre a Duna TV 2010 előtti vezetősége több százmillió forintot költött, és amelynek nagy részét – néhány kivételtől eltekintve – mind a mai napig nem tudtuk bemutatni azok minősíthetetlen színvonala miatt.

Úgy vélem, hogy mindezek után nyilvánvaló mindenki számára, hogy miért nem volt jelen minden korábbi vezető a Duna TV 20 éves évfordulójára rendezett gálaműsoron. Ezekben az ügyekben a végső szót természetesen a bíróság fogja kimondani, az erkölcsi tanulságot mindenki maga vonhatja le. Nem ezek az ügyek adnak okot az ünneplésre, és nem az említett uraknak van ehhez joguk (úgy tűnik, ők már megtették ezt 2009-ben).

Mégis, mindezek ellenére ünnepelhet mindenki, aki szerette és szereti a Duna TV műsorait szerte a világon.

Mindenki, aki részt vett a Duna TV történetében alkotóként vagy nézőként, büszke lehet arra, hogy a Duna TV 2011-ben 17 új kulturális és közéleti műsort indított és hét szomszédos ország bevonásával, nyolcórás műsorfolyammal közvetítette az Európa-napot. És arra, hogy a televíziónak tavaly is volt Magyar Örökség díjas műsora (Hazajáró). És arra, hogy idén már másodszor került képernyőre a Székely vágta. És arra, hogy a nagy sikerű Felszállott a páva című műsor az UNESCO védnöksége alá került. És arra, hogy a Duna World csatornán már kifejezetten a tengerentúli magyarságnak készülő műsorok is láthatók (Öt kontinens, Duna World News).

Télvíz idején sok minden miatt lehet rosszkedvünk, de a Duna TV jelene miatt nem. A Duna TV létezik, ott van a Kárpát-medencei és a diaszpórában élő magyarság életében, és a megváltozott társadalmi és médiapiaci környezetben folyamatosan megújulva keresi a helyét. Továbbra is fontos médium mindazok számára, akik a televízió előtt ülve csendes ünnepre vágynak, akik megtartó erőt és igazodási pontot keresnek a világban.

A szerző a Duna Televízió vezérigazgatója

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.