A virtigli optimisták valószínűleg így interpretálnák, hogy a Nielsen most publikált kutatása szerint a hellének előtt végeztünk egy nemzetközi felmérésen. Árnyalja a képet, hogy a piackutató a fogyasztói hangulatot szemlézte: az 58 vizsgált ország közül Magyarországon volt a második legalacsonyabb a bizalmi index az előző esztendő negyedik negyedévében. A görögök 35, mi 37 pontot „kaptunk” – éppen annyit, amennyit az előző, harmadik negyedévben. A magyar háztartások ekképpen nem lettek bizakodóbbak saját és az ország anyagi, gazdasági esélyeit illetően. (Optimista hangütésben: nem lettünk pesszimistábbak sem.)

A pozitív szemlélet lécét, a 100 feletti pontszámot egyébként mindössze tíz ország ugrotta meg, az élbolyban Ázsiát találjuk: Indiát, Thaiföldet, a Fülöp-szigeteket és Indonéziát.

A másféle boldogságmutatókat tekintve sem állunk valami fényesen. Az Economics Foundation’s Happy Planet Index (ez az országok ökológiai lábnyomát, a várható élettartamot, a jólét fokát méri) szerint tavaly a 104. helyen álltunk a 151-ből. A Better Life Index a személyes boldogságot, elégedettséget mutatja – itt viszont tavaly a 36 OECD-tagország közül az utolsók lettünk, még az olyan híresen vidám és kiegyensúlyozott államok is megelőznek minket, mint Oroszország vagy Portugália.

Ám nem kell ahhoz nemzetközi felméréseket olvasgatnunk, hogy csökkenjenek, de legalábbis ne növekedjenek a „derűlátás esélyei” (copyright Eörsi István).

Felejtsük el a híradókat: elég a mindig optimista kormánykommunikációt összevetni a rögvalósággal. És aztán feltenni a kérdést: na, de most komolyan, mitől legyen jó kedvünk?