A híradások szerint 1,3 milliárd dollárt (nagyjából 280 milliárd forintot) költött tavaly Észak-Korea arra a rakétaprogramra, amelynek egyetlen eredménye egy műhold világűrbe juttatása volt. A kommunista diktatúrának – némi hadászati megfontolású aggodalom mellett – az egész világ megvetését sikerült kivívnia a költséges rakétakísérlettel.

Tavaly ugyanis a rendkívüli időjárás miatt a termés jelentős része megsemmisült, a lakosság éhezik, mégis nagyjából 4-5 évre elegendő kukorica árát lőtték fel az űrbe. Magyarországon egyelőre talán nincs tömeges éhezés, de az Eurostat adatai alapján a lakosság 22 százaléka súlyos szegénységben él. Különösen a 17 év alattiak szegénységi aránya aggasztó: a KSH szerint évről évre nő, és tavaly már megközelítette a 25 százalékot.

Vagyis minden negyedik gyerek komoly nélkülözések között nő fel. Közben azonban a mi kormányunk is el tud különíteni egy rakétaprogramnyi összeget olyan kiadásokra, amelyeknek közösségi céljai kétségesek, miközben a hatalmi és presztízsszempontoknak hibátlanul megfelelnek.

A sportcélú társasági adókedvezményekre 25, a Terrorelhárítási Központ fenntartására 13,4, a Kossuth Lajos tér rekonstrukciójára 10,2, a debreceni Nagyerdei labdarúgó-stadion rekonstrukciójára 9,2, a Ludovika Campus felépítésére 2,7, a Magyar Művészeti Akadémia támogatására 2,45, az Országgyűlési Őrség felállítása 2,1, a kormányzati kommunikációval kapcsolatos kiadásokra 1,7, nemzeti konzultációkra 1,6, a Nemzetstratégiai Kutató Intézet megalapítására 1,3 milliárdot biztosít az idei büdzsé – ez nagyjából 70 milliárd.

Újabb jóval több, mint 70 milliárdot tüntetnek el értelmetlenül „a közmédia működtetésére” (ennyivel kerül többe a közszolgálati csatornák, az MTI és a felügyeleti szervek létezése annál, amennyit 2009-ben – lényegesen magasabb újságírólétszám és gazdagabb műsorkínálat mellett – az említett szektorra fordítottak).

Az új ferencvárosi stadionra 18,5, a Puskás Ferenc stadion körüli bontásokra és építésekre 80 milliárdot szánnak. A jól sikerült, több kormányzatra elegendő korrupciógyanút termelő Gripen-beszerzés után most – a hírek szerint egy olyan cégtől, amelynek a neve Európa legnagyobb hadiipari vesztegetési ügye kapcsán forgott sokat a médiában – harci helikoptereket terveznek beszerezni, az első becslések szerint 100 milliárd forint körüli összegért.

E kalkulációban nincsenek benne a kormány képviselőin kívül minden érintett által vitatott paksi bővítés előkészületeinek, vagy a gáztárolók állami felvásárlásának bizonytalan értelmű ráfordításai, de már így is bőven 300 milliárd forintnál járunk – azaz jócskán az ázsiai latorállam rakétakísérleteinek költségszintje felett. A számok mutatják, hogy egy kis rongyrázás és erődemonstráció a nemzeti ügyek kormányának is megér néhány százmilliárdot. Mi nem űrprogramra, hanem sikerrakéta-reptetésre költünk, de az eredmény ugyanaz: halványuló dicsfény az egyik, korgó gyomrok a másik oldalon.