A minap kiderült, hogy szoros, testvéri munkakapcsolat alakult ki a kínai kommunista diktatúra erőszakszervezete, a Kínai Fegyveres Rendőrség és az Orbán Viktor testőrségéből kifejlesztett Terrorelhárítási Központ (TEK) között. A TEK érdemi külső kontroll, jogállami garanciák nélkül gyűjthet bármelyikünkről szinte bármilyen ürüggyel bármilyen adatot, tehát széles körben hasznosíthatja egy önkényuralmi erőszakszervezet tapasztalatait.

A TEK levele szerint ezzel az együttműködéssel nincs semmi probléma, mivel a terrorelhárításba „sehol nem fér politikai vetület, még Kínában sem”. Ez nem igaz. A „politikai vetület” már abban is benne van, hogy mit tekintenek terrorcselekménynek. Ráadásul mindkét szervezet feladatköre messze túlmegy a terrorelhárításon. Magyar kormánypárti képviselők most éppen a kábeltolvajokat akarják törvényileg terroristának minősíteni.

És a zsebtolvajokat ugyan miért ne? Mint egykor a magyar ávósok, a kínai ávósok is üldözik a diktatúra belső ellenfeleit nemzetközi hálózatok terroristáiként. A Tibet totális kínaizálása ellen tüntetőket külföldről vezérelt terrorista gengszterbandáknak minősítették, így vonultatták fel ellenük a Kínai Fegyveres Rendőrség tömérdek páncélautóját. A TEK barátai tavaly bele is lőttek a tüntető tömegbe, nem gumilövedékkel, hanem igazival, és ebbe valóságos szabadságharcosok valóságosan bele is haltak.

Elterjedt balhit, hogy ha egy állami funkció mindenféle államban megvan, akkor a létjogosultsága, legitimitása már nem is függ az állam milyenségétől. Ez maga az erkölcsi nihilizmus. Minden szolgálat értékét az határozza meg, amit szolgál. Akik a szabadság és az önkény szolgálatát azonos értékűnek tekintik, azok az önkény barátai. Egy diktatúrában is lehet bírónak, rendőrnek olyan szerencséje, hogy kizárólag olyasféle ügyekben kell eljárnia, melyek megítélése minden rendszerben azonos.

De a bíróság, a rendőrség, az ügyészség egészének ilyen szerencséje nem lehet. Az állambiztonsági szerveknél az egyénnek sem, hiszen ezek eleve a diktatúrák védelmében tipornak bele a polgárok életébe azon korlátok és garanciák nélkül, amelyeket csak a demokráciák ismernek (és sajnos még azokban sem nyújtanak elegendő védelmet).

Ez a balhit nem korlátozódik a „jobboldalra”. Több mint két évtizede követeljük az ügynökakták nyilvánosságát. Akárhányszor írunk erről, ránk dübörög az óbaloldal, hogy ne bolygassuk ezt, mert minden országban van állambiztonság meg titkosrendőrség. Ezen az alapon persze a Gestapo ügyeit sem kellene firtatni, és Hain Pétert, a magyar Gestapo vezérét sem kellett volna elítélni. Bajnai Gordon szerdán bemutatta a Haza és Haladás javaslatát az állambiztonsági iratok nyilvánosságáról. Ez kimagaslóan a legjobb politikai dokumentum, ami ebben a tárgykörben a rendszerváltás óta született.

Megteremti a lehető legteljesebb nyilvánosságot, megszünteti az önkényes, minden külső ellenőrzés nélküli titkosítás lehetőségét, ugyanakkor megvédi a megfigyeltek személyes adatait, és érvényesíti azt az elvet, hogy „nem boszorkányüldözésre, hanem a múlt megismerésére és feldolgozására van szükség”. Az MSZP elnöke közleményben jelezte, hogy az ő pártja is azonosul ezekkel a célokkal. Ha ebben az ügyben az ellenzék végre szembe merne menni az óbaloldalával, ha a Cég lobbistáinak egységfrontjából kiválnának a „baloldali” ágensek, ha a Fidesz egyedül maradna a nyilvánosság elleni harcban, ha Kövér elvtárs lenne a kommunista ügynökök utolsó őrzőangyala – az olyan szép volna, hogy nem is merek hinni benne.

A TEK alakuló állománygyűlésén